Fényben úszott,
Most koldus szegény!
Kifosztottan áll az élet peremén
Se háza,se vágya eltűntek már
Kezéből az idő homokot szitál

Viszontlátásra Kréta!

Valamiért a pénz válogat –
oda gurul, hol úgy is sok van:
nem lyukas zsebekbe látogat,
megbújik inkább trezorokban.

575575
Tavaszváró dal a sok virág, a zene,
mely bennem a fényt, elvarázsolja.
Itt-ott még havas a táj, s a szív melege, 

     Morajlott az egész ország.

Tékozlók, és szentek mennek el melletted,
földi életet visznek, vergődő utazók hitével
járnak. Létroppantó évekkel, ráncot, sűrítő időben
kakaskodó világ ficánkol életed körül. Átnézel

Ha beléptek bűvkörömbe,
én mondom: lesz megle-pi!
Fel hát számtalan örömre –
osztani oly ünne-pi.

Egyszer történt nagyon régen
Történetem elmesélem
Négy tervező,kivitelezők összefogtak

Lehet, hogy jobb lett volna csak elmerengnem,
Nem szólni semmit a hazugság honában,
Most nem láthatnátok az árnyékban engem,
Ha ezt tettem volna időben, korábban. 

Valaki rám szólt, kis juhász:
azt mondta, megbántottalak.
Amit rólad írtam túlzás,
hazug minden citált adat.

Ősz volt csipkebogyó szüret
Bokor alsó ágairól szedtem
Hagytam neked fenn
Csipkebogyó szemeket

Megy a juhász – a nagy szamár –
földig ér az orra.
Nem figyelt rá, pedig mondták:
„Jóska, ne menj arra!”

Őszülnek már a hegyek
Csúcsokat belepi a hó takaró
Mint felkiáltó jelek
Őrt állnak a Kárpát medencén
Ne jöhessen a betolakodó

Bilincset verhetsz kézre, lábra,
gerincet, és koponyát törhetsz,
és nyomorékká verheted a testet, 
de mindörökre tehetetlen vagy!
A szabad szellem bölcsőjében 
él az ősi, szabad ellenálló gondolat.

Most vasárnap délelőtt van, február.
A meztelen fák még ásítoznak,
mint a medve barlangi vackán, álmatag.
A hó után a napfény is olvadni kezdett –
ravaszul tereli a telet az önfeladás felé.