Érdekes az emberi természet, gyerekkorban mindég arról álmodozunk, hogy felnőttek leszünk, mikor meg öregszünk, mindég a gyerekkori emlékek jutnak eszünkbe, vagy olyan fiatal kori emlékek, mikor a mi gyerekeink még „kicsinye

Csorognak az ablakon, kopott falakon
az esőcseppek, sír, könnyezik december,
tépi őt is szél, a fakadó fájdalom,
de a szomorúság is elmúlik egyszer.

Ó azok a szép gyermek évek
Egymás után emlékké szelídülnek
Mint öröm ,kacagás
Tanáraink és a kirándulás

Korábban szerettem a tájképeket, a szép, ízléses csendéleteket. Mostanában az unokáim fényképét gobelinezem ki. Nos... hasonlítanak a fényképekhez a gobelinek?:

  Közelmúltban munkahelyi találkozóra invitáltak. Ilyet még nem is hallottam. Volt kollégák találkozója? Nagy
érdeklődéssel vártam a találkozás napját. Nem bántam meg, hogy elmentem. A találkozás egyik eseménye volt a
Tisztviselőtelep gyalogos sétája, utcáról, utcára. 

Mikor a csillagok ragyognak az égen
Azt nézem melyik hozzád vezet
Mikor a szél nyargal a falevéllel
Vele küldöm üzenetem neked
Mikor a felhő hullajtja cseppjét

E versemet Schauta Endrének, kedves barátomnak, keresztapámnak ajánlom, aki még talán nálam is jobban szereti a szülőfaluját

Egy atlétikai világversenyen történt. Nem emlékszem már pontosan Olimpia volt e, vagy világbajnokság, de az eseményre ma is tisztán emlékszem.

...magunknak, s a csendnek...

Hacsek: (ül, a fejét a könyökére támasztja)
Sajó:  (be) Ne haragudjon Hacsek, hogy megvárakoztattam, de a szomszéd gyerekre kellett vigyáznom., mert az anyja elment az orvosért.

Fehér hótakaróval köszönt az ünnep
Lelkem csendesen ünnepelt
Téli nyugalom szállt a tájra
Nehéz hó pihent a fákra
Az ember csodát várta,várta
Hogy eljön a Karácsony éjszakája

Az évek csontkeze lassan felém nyúl,
csak pereg előttem hónapok neve,
mert olykor szelíden máskor meg vadul
tör rám a testem, de megküzdök vele.

Minden Advent négy vasárnapján
Négy kis angyalka égből leszáll,
Vékony, karcsú, halvány alakján
Megtörik a fény, s lopva megáll.

Nagyon sok szeretettel drága Jucika!