Ó nagy költője a nemzetnek
Hányszor támadsz fel
Hányszor temetnek

Igen zavaros a hajnalok szeme,
ömlik reám a kétes szenzáció,
rossz már a ritmus, és hamis a zene,
hazudik az írás, a kimondott szó.

Csillagsátor alatt ülök,
s bámulom a végtelent,
megpróbálom felfogni, hogy
életednek vége lett.

Zenészek

Nem akármilyen családba csöppentem. Zenészek... komolyzenészek.

Forrón tűz a nyári nap koronája
Szinte perzselőn a határra
Búzatábla ért kalásszal sóhajt
Mikor jő a szellő,mely enyhet ad

Drága Múzsámnak köszönettel az inspirációért, mely arra késztetett, mint próféciát, megírjam e balladát!

Kicsi gyermek ,hogy szalad az idő
Egyet alszunk,s egy éves már ő
Szülei szeme fénye,család drága kincse
Mosoly arca csak úgy ragyog

Ismerkedés után

A színjátszó csoport, a híres „party“ az új év első szombatján vitte színpadra az új darabot, nagy sikerrel. Lajcsi Zsókának és Zsóka néninek is küldött meghívót, de tudta, hogy nem fognak eljönni. Zsóka utólag ki is felytette, hogy ha jóbarátok is, akkor is a fiúnak kell először a lányt meglátogatni.

Ahogy múlnak az évek, én is érzem, 
mintha két énem volna. Az egyik 
tartja magát . A másik könnyezik 
a legkisebb szóra, s emlékezem.  

Ha nem lépek ki többé kertemből, látom
innen is már messzi földrészek, országok
rongyos szőnyegét, azt még amire vágyok,
minden enyém, nem kell a mákony, az álom

Egyik kezem a kilincsre ijed
a másik a kezedet fogja,   
hallgatásunkban él vágyunk,
és nézzük egymást fogvacogva.

Az ismerkedés

Magyar Nemzet napilap hirdetési rovata: Háztartási munkáért bentlakással keresünk megbízható személyt, tanár házaspár.

Július, ódákat, dalokat zengenék
Rólad, de ki hallja. Vibrál a forró lég
viharok előtti tikkadásban, csendben.
Pilledt némaság oson lomb résein át.
Csak egy megriadt, aggódó rigó zaját,
füttyét hallom a fiókákért ijedten.  

Nap ontja melegét
Száraz a föld,a rét
Felhő nincs az égen
Szomjazik minden
Virág nem nyílik a réten