Veronka már délben fél egykor szépen felöltöztette, és kocsiba ültette a kis Pistikét. Maga is a legelegánsabb kosztümjét öltötte, és rohant is a buszmegállóhoz, várni szeretett férjét.

Régi fénykép, rajta mama,
Édesanyám édesanyja.
Ránc nélküli kerek arcán,
Szelíd mosoly szeme sarkán.

Májusi hajnal,
múlik az álom,
csillan a napfény,
s gyöngy a virágon.

Egy régebbi versem átirata, összehasonlításként a vers aljára belinkeltem, remélem jobbá tudtam tenni :-)

Mindég kendőben láttam, hol a kertben,
hol a lebbencses fazék fölött—énekelve.
Így végezte megszokott élete dolgát,
nem tudtam, hogy palóc nóták közé temette
szűk napjaink hegymagas gondját.

Írom a mondatok kósza rajzait,
színeket keverek, vések köveket,
olykor megtéveszt, aztán megbékít a hit,
mert nem mindig az arat, aki szánt, és vet.

Legszebb lány a családban. Szépsége, jóságával párosult.  Tizenkét évvel idősebb, mint én.

Mikor virágeső teríti be kerteket
Mikor millió virág nyitja kelyhét
Mikor virágtól tarkállik a rét
Boldogság önti el szíved
Megérzi minden szíved szeretetét

Szonett

Mindenemet adnám, csak Őt láthatnám
még egyszer, és aggódó tekintetét,
tán tudta előre, mily nagy lesz a tét,
„légy jó kisfiam”, mintha szólna ajkán.

Csendes békességben teltek a napjaik. Az anyósáék minden kívánságukat lesték, mindha a fiuk helyett akarták volna kárpótolni a fiatalasszonyt.

Ha rám gondolsz
Megtalálsz minden lepketáncban
A tavasszal nyíló gyöngyvirágban
Erdőt átfűző napsugárban
A csillagos ég ragyogásban

Megérkezett a lucskos, nyirkos ősz. Mindenki nyakát behúzva sietett az úton és senkinek sem volt kedve sétálgatni a parkban, mint langyos nyári estéken.

(Kép forrása internet)

Orgonaillat
széllel száll
kacag a hinta
téged vár
téged vár 

Kedves író barátaim, ismerőseim! Néhány napig nem voltam internet közelében. Az elmúlt napokban sokat gondoltam rátok, és jóleső érzés tudni, hogy vagytok, hogy valaki mindég gondol valakire, egymásra.

Öreg akác mióta állsz?
Időd számlálót már nem találsz
Törzsed gyötört sok kint kibírt
Vad gerle rólad vitt hírt

Nem zavar, nem bánt a tükörben ez az arc,
a hajnalok frissek, de én már öreg
vagyok, volt elég harc, nem kevés kudarc,
ropognak a csontok, foszlik a szövet.

Tegnap még hirdettétek
Nagy hangon közöltétek
A Földnek napja van
Vigyázzunk rá mindannyian !