Lénárdos haiku

  Elrepült. Nehéz, mintha ólomszárnyai
  földre lehúzná. Akaratában
  egy óriási küzdés: messze kerülni.

Lénárdos haiku
.
  A fény utat tört a falevelek között.
  Sugaraiból a fénynyalábok
  megsimogatták arcom apró mosolyát.

Szeresd magad Ember!

Atyám, gondjába gázol az élet ebben
hazában, népét, sorsát, Te tudod.

Képek a szépséges iráni sárkányhajós lányokról.

Tárgyak körbe vesznek,
béklyós rabbá tesznek,
majd hozzád ragadnak,
lelkedhez tapadnak,
polcodon maradnak,
gyűjtögetsz magadnak.

 Igaz itt vagyok rég,
mint egy kósza vendég,
beköszönök néha,
vagy holnap, vagy épp ma,
amikor van téma.

Kislány koromban arra vágytam,
hogy a herceg majd felém vágtat.
Kiköti hófehér paripáját a ház elé,
S bátran kiált majd apám felé.

Ha van valami, ami a legkevésbé tekinthető életem normális mederben történő sodrásának, akkor a vasárnap hajnali 3.15-kor történő kelés a      1.15 órai ágyba zuhanást követően egészen az.

 Kapinya Ilona képkiállítására

Istenem, hogy  mennyi gondja van ennek a szegény hazának, azt csak Te tudod.

Akkor vagyok igazán boldog mikor táncolhatok. Nem érdekel, hogy más mit gondol, vagy mit lát, amikor rám néz tánc közben. Ilyenkor megszűnik az egész világ, az élet összes gondja ritmuson kívülre vándorol, és csak önmagam vagyok.

(aki 2002.február 28.-án önkezével vetett véget szomorú életének)

Fogadjátok szeretettel! 

Ildikónak

Mit mondanak, ha rád nézek,
ha szemem tükréből kiszedik
szemed égben oldott színét,
számból a neved,
de a szó mélyén a lényeget
ki érti meg?