
A mi kis falunk végén lakott egy öreg néni. Nagyon szegény volt. Állandóan üres volt a kamrája, még az éhenkórász egerek is elpártoltak tőle.
|

Anyáknapjára...
|

Valami súgja szívemnek...
|
Sötét lepelt
borított ránk
az este.
Ráncos kezed
a kezemet
kereste.
Nem kell már csók,
vad vágy,
mely szédítő.
|
Egyik reggel, amikor nagymama felébredt, nem találta az ágya mellett a papucsát.
|
Gátlásaim rabláncát
széttörni képtelen vagyok,
|

Siroki hajnal
Ildikónak
|
Tisztelt Területi Egyeztető Bizottság!
Azzal a kéréssel fordulok a Tisztelt Területi Egyeztető Bizottsághoz, hogy családi pótlék ügyemben állást foglalni szíveskerdjenek.
|

Milyen sokféle csend van...
|

Az írás nagy felelősség...
|

Szegekkel kivert végitéletek...
|

Hol volt, hol nem volt, a kék üveghegyen is túl, ahol a kis kurta farkú malacka túr, élt egy borsó család. Apa, anya és a gyerekek.
|

Amikor elköszöntem tőled,
elmentem a szerelmeddel.
Amikor elköszöntél tőlem,
maradtál a szerelmemmel.
|

Ha fáj a szíved...
|
Ildikónak
|

Időm megáll és körbenéz a csend...
|

Ha majd egyszer öregnek látsz...
|

Egy bukott angyal itt fekszik a hóban...
|
Csermelyt csepeg az eresz és felejtet
szeles hideget, havas, hosszú telet.
Sárgába fordult a fűzfa ritka ága is már,
|

...a lelkem is megfagy ebben a megdermedt,
rideg jégvilágban!
|