két babám van retyetye
egy barna egy fekete
szép a szemük nem bánom
pántlikájuk cibálom
 

Szeretettel ajánlom Eternitynek

Megjelent a gólya nálunk,
Pici lánykát, csodát várunk.
Kéményre szállt, leejtette,
Lyukon szépen, leengedte.

Gyurcsány Ferenc anyósa az ország egyik legtitokzatosabb személyisége. 

Verik a dobot a széleken

/Székely tüntetésre az autonómiáért/

            2O13.O3.1O

Juci(m)nak szeretettel

Immár nagypapa korba léptem. Három gyönyörű leánnyal ajándékozott meg a Teremtő. Mindhárom lányom már eladósorban van. Talán nekik is írom ezt a néhány gondolatot. Talán minden fiatal magyar édesanyának……?

A zivatar sír, könnyezik falamon,
az ajtómon ablakon zörög a szél,
de a tél helyett, már a tavasz mesél,
és én a régi nyarakról álmodom.
Semmi sem szól a feszülő rügyekben,
csak figyelek és magamban hallgatok,

Verset írok az életfámról
HETVENEDIK ágáról
Mert minden évben egy ága kihajtott
Minden tavasz szép virágot hozott
HETVENEDIK tavasz
Rügyezik már a fámon

Nincs mandulafám, csak szegény kajszibarack,
a legtöbb ősöm még cseléd volt és paraszt,
de irtották kertjükben a dudvát, a gazt,
nem győzött rajtuk a levertség, a tarack,

Szólj csak hegedű
Szívem oly keserű
Tavasz dalával szólj hozzám
Szólj hegedű ,víg nótám

Avagy, suszter maradj a kaptafánál, magyar orvos a magyar betegágynál!

magzatpózba kuporodik az Idő

Karjait széttárva, artikulátlan, visító hangon elordította magát:
– Produkcióóóó!

A vers finoman pezsgő, lágy hangulat,
csupa talány, bánatában is remény,
lebegő felhő életünk bús egén,
írni, dalolni gyönyörű bódulat.

Székely pacsirtához
/Dévai Nagy Kamilla ének művészhez /

A park felé közeledve messziről megpillantotta a nagy tornyos sátort. Szokatlan izgalom lett úrrá rajta a látványától. Orrában érezve azokat a sajátos szagokat, illatokat, ami valamikor megszokott volt számára.

 Álmodtam egy szép emléket
Anyám ölébe hajtom fejem
Simogatja a hajam s kérdi
Mi baj.,mi van már megint velem ?
 Panaszra nyitnám számat
De valami nem engedi
Nem szomoríthatom el az anyámat