Sok barka, virágkoszorú,
Alatta Jézus bevonult.
Jeruzsálembe érkezett,
Néptömeg dicsőítette.

Vezetői Nagytanácsnak,
Felfegyverzett katonáknak,
Tőle hatalmukat féltve.
Indultak keresésére.

Jézus Gecsemáné kertben,
Apostolaival evett.
Vacsora kenyér volt borral,
Utána lábukat mosta.

Fény szőtte, fény szőtte tájban
Tündérlány úgy furulyázik,
Körötte táncoló szárnnyal
Madárkák hangja trillázik.

"Sanyarú sors, te szabtad rám gúnyámat,"
Hogy amit mondasz, mindig azt csináljam.
De Isten szabad akaratot adott,
Vedd a szárnyam, ember lenni akarok.

Ha angyalként akarok segíteni,
Az internet ezt is, azt is mond nekik.
Hoppon maradva csak rám legyintenek,
Pedig reméltem, hogy engem követnek.

A postás érkezett,
egy levelet átad,
hogy anyukám beteg,
fekszik a kórházban.

" Ej de bánt, ej de bánt,"
csapot papot hagyva,
jaj de kár, jaj de kár,
rögtön nem utaztam.

Másnap volt hétvége,
zöld a határ útja,
mire odaértem,
a szemét lecsukta.

Mi is az örömtánc? Könnyű rá felelni,
Idősebb korosztály a klubban ezt lejti.
Koruk ötvennégytől nyolcvanhétig terjed,
Mozgás örömétől tornásznak jó kedvvel.
 
Az mindegy, hogy férfi, avagy hölgy a párja,
Párt is váltva végzik ritmikus mozgással.
A szenior tánccal test és lélek frissül,
Újra gyakorlással sok agysejt élénkül.
 

Meseország dzsungelében,
egy új oroszlán a király,
lelkében sok gondolat járt,
a népe vajon mit kíván?

Megszavazták egyhangúlag,
lehet ő egy jó király,
ha  szavakat meghallgatja,
hisz anyanyelvük nem sivár.

Szeretet bújt a szívébe,
nemes lelke hófehér,
erejével nem élt vissza, 
gondolata lett a vezér.

Itt, ahol születtem, anyám bölcsőm ringatá, 
Mátrától délre, a Jászságban, a Zagyva partján, 
Fekete lösz talaja legjobb a világon, 
Itt terem a búza és a délibábhullámok. 
 
Piros pipacsok és a búzavirág kékje, 
A fehér margaréták, az illatos repcével. 
A Duna-Tisza között és a Tiszántúlon, 
Nagy és Kiskunságra sík tájon megyünk az úton. .

Félhomályban ülök fény-árnyék között,
Fekete-fehér színek árnyékában,
Mikor egy fény villan a vállam fölött,
Érzem, hogy belőle melegség árad.

Épp mikor az unokámra gondoltam,
Drága kincsem, oly távol vagy már tőlem,
Lelkeddel gondolatom viszonoztad,
És a lelked érintése így ölel.

Az óév már elfáradt,
az idő messze vitte,
az angyalok dunyhája
fel is melegítette.
Az újév gyors léptekkel,
amikor megérkezik,
már fenn a kék egekben
fényjátékok övezik.
A pezsgős dugó durran,
gyöngybuborék a nedű,
szerpentinek ránk hullnak
és mámorosak lettünk.
"Tiszta szívből kívánom",
legyen boldog az évünk,

"Ballag már az esztendő"
hátán hordott sok terhet,
soha sem volt egyenlő,
hol több, hol kevesebb lett.
Félre most a gondokkal,,
hagyjuk messze mögöttünk.
étellel, italokkal
óévtől elköszönünk.
Dalolja a strófáját,
a hangját rezegteti,
hegedű száraz fáján
a húrokat pengeti.
Az asztal megterítve,
ünnepi a vacsora,

Karácsonyi ajándékot kaptam,
Kíváncsi vagyok, nagy az izgalom,
"Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,"
Máris nyitom a dobozt, mely arany.

De könnyű, fehér papír mit takar?
Ahogyan nyitom, egy hang megszólal,
Hallgasd friss karácsonyi dalomat,
Meglepetés öröme e dallam

Mátrában jár a decemberi mese,
Fenyőfák csúcsai néznek az égre.
"Az élet egyre mélyebb erdejében
Turistapár kulcsosházat keresett.

Tiszta égnek telihold a lakója,
Jéghideg fényével csak fagyot adott.
Hószikrás fenyőkbe beleharapott.
Göncölszekér csillagkép varázslója.