Harangoznak délre ebéd idejére,
Édesapa anya osztja az ebédet.
Mosoly ül az arcokon, mindenki vidám,
Neki szánt falatért nyújtja kezét kislány

A nagylány már segít, hozza a süteményt,
Öcsi nyugodtan vár jut neki is elég.
Régi életkép tán Petőfi korából,
Mikor szobában éltek egyes jószágok.

Drága édesanyám mindig azt mondta,
Ahányszor éjjel meglátta a holdat,
Bűvös érzést keltve hívta magához,
Gyertyával ment boltíves ablakához.
 
Kinyitotta és ámulva azt nézte,
Amint huncutul kacsingat feléje.
Nem volt holdkóros de mégis vonzotta,
Mert szeretett álmait felfokozta.
 
Lent meglátta a tenger csendes vizét,

Az emberiség nem tanul a múltból,
Végleg lemondani a háborúról.
Pedig kik két világháborút éltek,
A népnek békés életet ígértek.

Nem volt elég a háborút átélni,
Az országot fel kellett építeni.
A népnek fejlődést biztosítani,
Ehhez új nemzedéket tanítani.

Gyerek és az ifjú korom,
retroként magammal hordom.
Kossuth-Petőfi rádió,
tetején a lemezjátszó.
Napközben ha dúdolgatok,
sorakoznak retro dalok
nem is gondolkodom rajta,
a lelkem magától adja.
Bezzeg a dalnak szövege,
már nehezen jut eszembe.
első táncdal fesztiváltól,
megtanultam valahány volt.

Halló, halló itt a tavasz,
Pezsdül az élet fű fakad.
Fütyül  rigó, ugrál  veréb.
Tücsök koma nótát zenél.
  
Hóvirágok erdő szélén,
Kinyílottak a napfénynél.
Vadnyulacska felfedezi,
Kóstolgatja meg is eszi.

 A tavasz első virága,
Vitaminnal jól táplálja.
Szükség van erős lábakra,
Ha üldöző vad futtatja.

Mikor szemed rám ragyogott,
mint lelked tükre megfogott.
ez már érzelmi kapcsolat,
amikor jött  egy gondolat.

Gondolat ölelte szívem,
és forrón fellángolt híven,
a hűséges párod lettem,
egymásé a szerelemben.

Hosszú évtizedek múlva,
visszagondolva a múltra.
jó Istennek hálát adok,
hogy ő téged nekem adott.

Messze már a régi emlék,
Mégis hozza minden percét.
Mikor jó apám és anyám.
Folyosón állva vártak rám.

Írtam majd vonatra ülök,
Ők várták a vonat füttyöt.
Szobában már megterítve,
Tyúkhúsleves arany színnel.

Ízével a rántott far-hát,
Illatával a kelt kalács.
Benne van a szívük lelkük,
Vágy, hogy egymást megöleljük.

Felcsillan a szemem jó a kedvem, 
kék virágot festek, különlegest,
szárnyal  az ihletet adó lelkem,
ábrándozik a virágos kertben.

Öt unokám virágok közt táncol,
Dani, Csabi, lelkemben a mámor,
Petra, Hanna Alizka a lányok,
a szép jövőt mind az ötben látom.

Hegy tetején sötét erdő,
fehérbe öltözik,
mikor a csipkés hófelhő,
hozzá le költözik.

Pelyhek halkan szállingóznak,
mintha szárnyuk lenne,
erre-arra himbálózva,
hullnak le lebegve.

Fenyves alatt az út lejtős,
gyerekek szánkóznak.
nagyobb élmény nincsen ettől,
jól meg kapaszkodnak.

De jó volt míg gyerek voltam,
a szüleim ölén.
szeretetet birtokoltam,
gyereklét örömét.

Felnőtt élet iskolája,
tanít az életben,
gyakran megbotlik a lábam.
míg célhoz érhetek.

De kemény a csizmám sarka,
Küzdök kitartással,
amit szereztem magamnak,
osztom a családdal.

Eltűnnek a régi élet tanyái,
Az új korszak hagyja  üresen állni.
Kihaltak helyén az enyészet maradt,
Utód a modern új világba szakadt.

Egy csendes őszi napon ki erre jár,
Meszelt, még  takaros lakóhelyet lát.
A kút vízzel telt rocskája arra vár,
Megkóstolja vizét a szomjas madár.

Ha velem vagy olyan szép az életem.
Szívből szeretsz, boldogság az énnekem.
Együtt vagyunk és csak mindig egymásnak.
Szívvirágunk nekünk nyílik nem  másnak.

Amit adsz az önzetlen  szereteted,
Viszont kapod, ajándéknak  nevezed.
Melletted van a földi mennyországom.
Valóság lett, titokban ez  volt álmom.

Tomi az én becses nevem,
Az óvodámat szeretem.
Itt leltem én sok barátra,
Farsangot már alig vártam.

Felöltözve maskarában,
Álarcban maci bundában.
Mint a maci úgy brummogok,
Felismerték hogy  én vagyok..

Sétált  egy csinos cicalány,
Szemébe nézett mindahány.
A mosolygó kéklő szemét,
Katit hamar felismerték.