k 12/06/22
Bíróné Marton V...
Hótakaró borította tájon
Ringott a hó minden fenyő ágon.
Az úton csilingelő szánkó állt,
" Mikulás ment a hátsó gangon át."
Puttonyát ajtó előtt letette,
Böngészte hozzá írott levelet.
Ami rajta állt, mindent berakott,
Mi nem fért cipőbe, mellé pakolt.
|
k 11/29/22
Bíróné Marton V...
A nyár éget, perzseli a földet,
A napsugár átfesti a zöldet.
A varázs-tó gyöngyöző tükrében
Rőt színek táncolnak esti fényben.
Megjelennek az éj vándorai,
Telihold, rajta felhők árnyai.
A madarak fekete köntösben,
A Holdfényben vonulnak köröznek.
|
k 11/29/22
Bíróné Marton V...
Mosolygott a földünk,
takarója virág,
minden ember örült,
illatban a világ.
.
Véres lett a földünk,
ahol bomba robban,
ott most ember körül
füstfelhő gomoly van.
Ott nincs virágözön
szeretet helyében,
energiák fölött,
hatalom van fényben.
|
sze 11/23/22
Bíróné Marton V...
Szakaszonként változik a világ rendje,
Mutatja az emberiség történelme.
Mi a génjeinkben hordozzuk a múltat,
Örökségként megismerjük önmagunkat.
Lelkünkre figyelve hosszan elmélkedjünk,
Vele hittel utunkról le nem térhetünk.
Amit cselekszünk a lelkiismerettel,
Az a mi jellemvonásunk, becsülettel.
|
p 11/18/22
Bíróné Marton V...
Oly régóta egyedül vagyok,
téged mennybe vittek angyalok.
De mintha tegnap történt volna,
ifjan a sok szerelmes óra.
Ami boldoggá tett bennünket,
imádtuk a két gyerekünket.
Életünk csak velük lett egész,
sok szeretet adta értelmét.
|
p 11/18/22
Bíróné Marton V...
Aludni készül a nap a tó felett,
Megállítja a fekete felhőket.
Mindent sárga aranyszínbe öltöztet,
De ő már fehér aranyban díszeleg.
Hídja is fehér, átszeli a tavat,
Azon átsuhanva egy szellőgyerek,
Elé áll, fest belőle gyermekfejet,
Két szeme barna, mosolyog az arca.
|
k 11/15/22
Bíróné Marton V...
Sűrű erdőben nagyrészt vadak járnak,
Nem éget a napfény, vége a nyárnak.
Tarka a lombozat, nyúlik magasra,
Elszáradt gallyak meg hullnak alantra.
Csodás fényzuhatag árad a földre,
És párát szippantva vegyül a köddel.
Az avarral telt földben így éltetik
Aljnövényzet magvait, gyökereit.
|
k 11/15/22
Bíróné Marton V...
Édes gazdám hazavárlak,
Mindig is elkényeztettél.
Hű kutyusként rég szolgállak,
Tudom, nagyon megszerettél.
Gazdagságról álmodoztál,
Aranybányát emlegettél.
Hosszú útra vándoroltál,
Nekem itt maradt a remény.
Késő őszi délutánon
Itt ülök az útkanyarban.
|
h 11/07/22
Bíróné Marton V...
"Gondűző pipáját a tűzbe meríti,"
Szippant, s illatát egekig isteníti.
A mámora máris jó kedvre deríti
A nagyapát, ki szavait kerekíti.
Vadászkalandjait vidáman meséli,
A kemencepatkán melegedő nézi.
A szarvasagancsot, titkát ma megérti,
Hisz aranyérme, kupa, fénye kíséri.
|
h 11/07/22
Bíróné Marton V...
Balatonban nemrég,
szikrázó napfényben,
hűsöltek tömegével,
most a csendesség
vendég a stégen.
Napot árnyékolja
felhő fenn az égen,
a víztükörbe néz le,
hoz szép álmokat
az alvó szélnek.
2022. október 25.
Kínai versforma
|
szo 11/05/22
Bíróné Marton V...
" Az ébrenlét s álom között"
Mond az eszünk csütörtököt.
Hölgy az ágyán csak ücsörög,
Bambul, míg az óra csörög.
Odakinn már hajnal hasad,
Bíborszínű a pirkadat.
Fényében ragyog az ablak,
És a csodás női alak.
Fényben ülni üde érzés,
Kürtszó hozna megbékélést.
Azért bánatos e szépség,
Várja a jel érkezését.
|
p 10/28/22
Bíróné Marton V...
"Ott jár a jó kedv mókusa,"
ahol ehet ropogtatva,
hogy megteljen a pocakja,
többit gyűjti az odúba.
Bebújt már a rőt színekbe,
testén, fülén és a farkán,
selymes szőre rozsdabarnás,
hófehér az izmos melle.
Olyan gyorsan, mint a villám,
csapong, ugrál fáról-fára,
hol jár, szemünk nem is látja,
lomb mozgása mutat irányt.
|
p 10/28/22
Bíróné Marton V...
"És jó volt élni, mint ahogy soha, "
Tündér szállt erdei otthonunkba.
Szerelmet varázsolt számunkra,
Mely lángolva lett életünk sorsa.
Esti fényben sokszor sétát tettünk,
Őszi falevelek talpunk alatt.
Múló sorsukkal vívtak viadalt,
Kéz a kézben mentünk el felettük.
|
v 10/23/22
Bíróné Marton V...
"Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak,"
Melegebb vidékre repült fecske, gólya,
Itt hagyott fészkeik a tavaszra várnak.
Mikorra visszatér hűséges lakója.
Itt maradt kertünkben több piciny madárka,
Rigó, cinke, veréb, kik az egész nyáron
Ágról ágra szálltak, repültek trillázva,
Hallgatnak hidegben, torkuk meg ne fázzon.
|
szo 10/22/22
Bíróné Marton V...
"Szeresd a gyermeket! A lét napfénye ő,"
Beragyogja a szürke hétköznapokat.
Szeretetben, biztonságban neveld fel őt.
Istentől eredő jellemvonásokkal.
Mosolygós jókedv, ösztönös kíváncsiság,
Ismerkedés a környezettel, ha kérdez,
Válaszod megjegyzi, ezért arra vigyázz,
|
p 10/21/22
Bíróné Marton V...
Beutalót kaptam, jött a nyár, nyaraltam,
Almádiból szóltak, családom is hozzam.
Mikor megérkeztünk, bizony, sokan lettünk,
Átöltöztünk, ettünk, vízben hűsre leltünk.
Ismerkedtünk este, egy új dal kedvenc lett,
A tánca is tetszett, körtáncba lépkedve.
Egymás kezét fogvatáncunk volt a Zorba,
Dallamáról szólva, feszültséget oldja.
|
p 10/21/22
Bíróné Marton V...
"Itt születtem én ezen a tájon, "
jászok földjén most karom kitárom,
ölelem szívemmel volt otthonom,
emlék koppan sétáló botomon..
A nagy gödör maradt meg mellette,
áradáskor vizet mind elnyelte,
mikor Zagyva kilépett medréből,
védett minket az árvízveszélytől.
|
k 10/18/22
Bíróné Marton V...
Örökké szeresd
Békés lélekkel
születik minden gyerek,
örökké szeresd.
Együtt
Szívek és lelkek
boldogsága egyszerre
békét teremtett.
Kézfogás
Szép jellemvonás
a baráti kézfogás,
lélek megbocsájt.
.A három B
Barátok, család,
Békésen él valahány,
Boldog lesz hazánk.
|
cs 10/13/22
Bíróné Marton V...
Kanyargós a Pilisi hegy völgye,
ózondús, szellős a levegője,
ez az otthonunk minden hétvégén,
szemem elé libben egy emlékkép.
"A nagy diófa alatt kicsi ház,
lombját rázza a nagy szüreti láz,"
hasadva ajtót nyit burok zöldje,
s koppannak a diók a tetőre.
|
v 10/09/22
Bíróné Marton V...
"Hegedülnek, szépen muzsikálnak,
jó kedve van az egész világnak."
Bármilyen is az emberek sorsa,
dalolnak a szép muzsikaszóra.
Gyorsabb után hallgatós a nóta,
könnyek hullnak, szomorú a strófa,
ha boldogok sírnak örömükben,
húrok hangja rezdül a lelkükben.
|