"Itt születtem én ezen a tájon, "     
jászok földjén most karom kitárom,
ölelem szívemmel volt otthonom,
emlék koppan sétáló botomon..

A nagy gödör maradt meg mellette,
áradáskor vizet mind elnyelte,
mikor Zagyva kilépett medréből,
védett minket az árvízveszélytől.

Örökké szeresd  

Békés lélekkel
születik minden gyerek,
örökké szeresd.

 Együtt

Szívek és lelkek
boldogsága egyszerre
békét teremtett.

Kézfogás    

Szép jellemvonás
a baráti kézfogás,
lélek megbocsájt.

.A három B   

Barátok, család,
Békésen él valahány,
Boldog lesz hazánk.

Kanyargós a  Pilisi hegy völgye,
ózondús, szellős a levegője,
ez az otthonunk minden hétvégén,
szemem elé libben egy emlékkép.

"A nagy diófa alatt kicsi ház,        
lombját rázza a nagy szüreti láz,"  
hasadva ajtót nyit  burok zöldje,
s koppannak a diók a tetőre.

"Hegedülnek, szépen muzsikálnak,
jó kedve van az egész világnak."
Bármilyen is az emberek sorsa,
dalolnak a szép muzsikaszóra.

Gyorsabb után hallgatós a nóta,
könnyek hullnak, szomorú a strófa,
ha boldogok sírnak örömükben,
húrok hangja rezdül a lelkükben.

"Itt az ősz! Itt az ősz,       
Szőlőhegyen jár a csősz."   
Madarak csapata
Odaszáll az illatra.

Riasztó lövésre
Felszállnak a kék égre.
Az égi utakon
repülhetnek szabadon.

Szüretelők dala
Száll szerte domboldalra.
Puttonyok megtelnek
És friss mustot préselnek.

"Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,"        
A napfényben  simulnak egymás szirmához. 
Mintha a kert egy nagy virágcsokor lenne,  
Hortenziák szíve illatozik benne.   

A tarka színek melengetik szívünket,    
Tücsökzene mámorító a lelkünknek.
Érzések húrjain ül a táj szépsége,
Nem is gondolunk még a jéghideg télre.

Mi szívünknek szeretet, lelkünknek virág,
Ki ezekkel élhet, annak szép a világ.
Édes otthonunk, ha mindkettőt megadja,
Szeretteink ölelnek, s virágot adnak.

Szívszeretet lángja lobog fel az égig,
Kertünknek virága lelkünkben él végig.
Mely kívül-belül mindenkit széppé  tehet,
Kiskertet gondozó rossz ember nem lehet.

Lelkünk élete végtelen,
a családunknál kódolva,
úgy gondolom, nem véletlen,
kiknek mása az unoka.

Vigyázzunk tehát lelkünkre,
létünk nagyon ne szennyezze.
Fehér legyen annak tükre,
mint virágszirmok levele.

Napjainkban ez nem könnyű,
az egész világ nagy gondban,
mindenki csak annak örül,
ha család, rokon mind jól van.

"Itt van az ősz, itt van újra,
S szép mint mindig énnekem."
Palástját magára húzva,
Árnyékol a fényeken.

Észrevétlen lopakodva
Este a ködszitával.
Párát hint a falombokra,
Fátyla alszik a tájban.

A harmatcseppek csillognak
Reggel a  fénysugárban.
Színes, tarka ruhát hordnak
A fák, bokrok, fűszálak.

Érezted már az őszi napsütést,
mikor az langy melegen simogat,
szívedből édes éles rezdülés
pengeti meg a lélekhúrodat.

"Az ősz szerelme, mint a kósza szél,
hol lágy zene, hol vészes szenvedély,"
s jókedvű játékos varázslatként,
sok falevél forogva hull feléd.

Volt egyszer egy lombos erdő,
szélén öreg fa tuskója,
rajta áll két beszélgető,
bölcs bagoly és ravasz róka.

- Megnéztem az országutat,
szélén sok  eldobott falat,
szőrös pockot már meguntam,
figyelek a bokor alatt.

-Én meg fenn a fáról lesem
esti fények villogását,
meglátom a sok szeletet,
elosztjuk a vacsoránál.

Az emberek sorsát nem vihar érte,
Az gyorsan múlik, szivárvány a vége.
Vírus érkezett, szedi áldozatát,
Háború tört ki, a vége még talány.

Mi békét szeretnénk, nem a válságot,
Fohásszal könyörgünk a Madonnához.
Hogy gyerekeket a világon sehol
Ne érje betegség, lelki fájdalom.

A tikkadt nyár végén
fogy a nap melege,
még rajt' a táj képén
a forró nyár leple.

A folyóvíz apadt,
partján homokbucka,
száraz a nád alja,
víz nélkül oly furcsa.

Fáknak levelei
már perdülten lengnek,
foltokban színei
nyűtt képet festenek.

A sok virágszálat
nem ültette senki,
mégis alig vártam,
hogy lehessen szedni.

Szép volt e pillanat,
langyos szél simogat,
ölelt napsugara,
nagyon boldog voltam..

Margaréták szépek
úgy hajlongtak felém,
szakíts engem, kérlek,
örülni szeretnénk.

Szép unokahúgom, szeretett Évike,
Kialudt örökre a lángoló szíved.
Szomorú az enyém, nem békíti semmi,
De oly sok a virág, nem foglak feledni.

Otthagytad otthonod, a terasz szépeit,
Ágacska harmattal hullatja könnyeit.
Bordó petúniák az illatot küldik,
Gyászoló lelkem a halotti tort üli.