szo 12/11/21
Bíróné Marton V...
Az idő rohan az útja végtelen.
Átgázolva az emberi életen.
Amint vadnyúl az erdei tisztáson,
Táncol mint tiszavirág a vízháton.
Ki éri az emberöltő távolságát.
Szép korában is élheti világát.
Neki is ad még illatot a virág,
Ha testével szembenéz optimistán.
|
cs 12/09/21
Bíróné Marton V...
Négy évszak az idő múlását jelzi,
Kőrforgását ember évnek nevezi.
Szerető testvérek követik egymást..
Míg a fa öreg lesz ereje elszáll.
Mikor a fa kiszáradt és kivágják,
Évgyűrűi élt éveit mutatják.
Tapasztalatból az ember követi,
Saját korát is évenként növeli.
|
cs 12/09/21
Bíróné Marton V...
Távoli hegy mögül felbukkan a nap,
Ébreszti fényével az alvó tavat.
Párafátyolban a színek mosódnak,
Égi földi színek csodálatosak.
Apró vízcsipkék a fényben fehéren,
Villannak zöldek ébredő színével.
A két partot aranyhíd köti össze,
Benne égi jelenség tündökölve..
|
sze 12/01/21
Bíróné Marton V...
Ki az őszt addig szereti,
Míg a tájat színesíti,
Szüretelők kedve derül
Őszi vetés földbe kerül.
Mikor kopaszak már a fák,
Ha zúzmarától dús a táj.
Meglátja a leheletét,
Korán jön a sötétedés.
Ha elveszíti a kedvét,
Hallgasson egy kedvenc zenét.
Gyújtson egy Adventi gyertyát,
Lobogjon szívben is egy láng..
|
sze 12/01/21
Bíróné Marton V...
Az oviban oly nagy csend lett,
Felcsillannak gyerek szemek.
Óvónéni képet mutat,
Meglátják a havas utat.
Mikulás jön szarvasokkal,
Megkerülte tán a holdat.
Ez aztán a látnivaló,
Mindent belepett már a hó.
Hócsillaggal körülvéve,
Az agancsok összeérnek.
Most érkeznek le a földre,
Szánkó zsákokkal megtömve.
|
h 11/29/21
Bíróné Marton V...
Volt egyszer egy falu Jászboldogháza,
Tanyavilágában öt iskolája.
Akkor a tanulók hogyan is éltek,
Új nemzedék kérdi, erről regélek.
Azért szűntek meg a tanyák iskolák,
Árvízkár lett, majd közös gazdálkodás.
Búzaszemként szóródtunk a hazában,
Mások fészket leltek helyi utcában.
Akik a falut magunk mögött hagytuk,
|
k 11/23/21
Bíróné Marton V...
Árnyas erdő lombja zöldben,
Benne bújik bagoly bölcsen.
|
v 11/21/21
Bíróné Marton V...
Tavaszi tarka vidéknek,
zöld a legelője.
Furulya szó hallik szépen,
juhász a szerzője.
A gyapjú bundás bárányok,
legelésznek rajta,.
Terelgeti puli pásztor,
együtt is maradnak.
Magányos fa oly öreg már,
de hajt még levelet.
Gyökere a földtől eláll,
a levegőben lengedez..
|
h 11/15/21
Bíróné Marton V...
Nyári zápor ömlik szeles,
Jó benne, hogy langyos, meleg.
Nyitott ernyőt kifordítja,
Bőrig ázik aki kinn van.
Vidáman jön csinos lányka,
Élvezi, hogy át van ázva.
Tűsarkú cipő kezében,
Ruhája tapad testéhez.
Szippant vizet teste bőre,
|
sze 11/10/21
Bíróné Marton V...
Hajnal hasad pírja sötétben villan,
Halvány lesz tőle minden éji csillag.
Az ég kupolája kékbe öltözik,
Felkelő nap mosolya még vöröslik.
Kinyitja szempilláit a csendes föld,
A reggel zajával mindenkit felkölt.
Nap amint szórja melegét sugarán,
Fénye simogat, szeretet áramlás.
|
h 11/08/21
Bíróné Marton V...
Égbolt kékségű a nefelejcs szépsége,
Misztikus rejtelem, a titkát megleltem.
Legenda szól róla mely így mesél :
Teremtéskor Isten nevet adott a virágoknak,
Egy piciny ötszirmú maradt utolsónak.
" Ne feledkezzél meg rólam"- szólt óvatosan.
Szeretetfény csillant a teremtő szemében,
|
h 11/08/21
Bíróné Marton V...
Hátizsákkal, túrabottal,
indulunk a hegyre.
A színt váltott falombokban,
sárgák a levelek.
Mikor felérünk a csúcsra,
kőr a panoráma.
Csodáljuk, indulunk újra,
le a tó partjára.
Csendes kis tó hegy lábánál,
szemünk elé tárul.
Tőle talán nincs szebb látvány,
pompás helyen járunk.
|
p 11/05/21
Bíróné Marton V...
Erdei úton sétálok,
elmélázva meg-meg állok.
oly kanyargós út az élet,
egyeneset nem remélek.
A sok kanyart számon tartom
melyiknél mi változhatott.
oka két jelenség lehet,
magam vagy a sorsnak keze.
Lelkes szívvel tervezgetek,
ha megvalósul örvendek.
változás útjára lépve
mint aki célját elérte.
|
sze 10/27/21
Bíróné Marton V...
Gerberák öblös vázában,
sokáig szépek szobában,
délről jöttek erős génjük,
életerő a szépségük.
Ugyanilyen édesanyám,
tőlem kapta anyák napján.
Én meg tőle szeretetet,
amit soha el nem vesztek.
Mindig a szívemben hordom,
apránként többfelé osztom.
idővel azt vettem észre,
mindig új nő a helyére.
|
szo 10/23/21
Bíróné Marton V...
Érett szőlőfürtök
tudnak tündökölni,
hamvas kékségükön
zamatot őrizni.
A szép lányok szedik
daluk messzire száll,
a puttony megtelik
a prés is készen áll.
A vörös must csorog
koccintás pohárral,
a hordó ha kongott
bort érlel gyomrában.
|
p 10/22/21
Bíróné Marton V...
Magyarországnak szabadságharcai okán,
Sok hősnek vére folyt évszázadok során.
Október huszonhárom is a szabadság napja,
Diktatúra ellen a fiatalok harca.
A műegyetem lépcsőin leérve,
Lyukas zászlóval vonultak a térre.
Fenntartó hatalom oszlató lövése,
Hősöket teremtett a kőre hullt vérrel.
Mégis az események felgyorsultak,
|
cs 10/21/21
Bíróné Marton V...
A tűnő napfények
ott a felhők között,
már lámpásként égnek
a földiek fölött.
A falu házai
árnyékba öltöznek,
kopasz fák ágai
feketén görcsösek.
Aludj el természet,
egy szebb jövőt álmodj,
az őszi enyészet
után szép karácsonyt.
Takard be a földet
hófehér pelyhekkel,
így szerezz örömet
|
cs 10/14/21
Bíróné Marton V...
Erdei tisztáson
nincsen árnyék soha,
magányos fa áll ott
őszi fény ragyogja.
Terebélyes lombját
barnára festette
egy szép lányka ott áll
hátát neki vetve.
Erdei tisztásnak
vajon mi a búja,
talán a szép lánynak
itt van randevúja.
|
sze 10/13/21
Bíróné Marton V...
Női lélek harcol
van amikor dacol,
hogy elérje célját
szerelem óráját.
Sietteti ha vár
vőlegény jön-e már,
hogy őt karonfogva
oltár elé hozza.
Mikor már révbe ér
neki ez nem elég,
daccal várja ki
babát fog ringatni.
|
k 10/05/21
Bíróné Marton V...
Tér és idő játszott velünk,
Találkozás járt csak nekünk.
Jöttél aztán újra mentél,
Veled lenni úgy szeretnék.
Hosszú volt a várakozás,
Elhervadtak mind a rózsák.
Illatuk is elszállt velük,
Benne volt a mi szerelmünk.
De te mindig újra hoztad,
A rózsáid illatoztak.
Öleltük egymást reszketve,
Újra mentél, engedtelek.
|