Leesett az ég minden könnye
a zsibbadt emberi közönyre –
siratóének búg a tájon…

WWW.AVO/AVH.HU

Keverjünk egy hörpnyi történelmi mixet –
lássuk, hogy pörögnek fordítva az X-ek:
csapjunk kettőt-hármat a homokórára,
s lépjünk vissza bátran Rákosi korába.

Aki ma születik a világra,
hosszú életű lesz itt a Földön:
életét ősi csillagrend vigyázza
végig egy hosszú emberöltőn.

A fürge Idő, mint az árnyék –
mikor hátamat süti a Nap -
bármily erős bennem a szándék,
elérni vetült önfoltomat:
amint sietnék, ő tovább lép.

Fehér házban fekete lakó -
pepita mezőn szénes tejre
legel albínó tehén...

Kvóta, kvóta –
üvöltve,
sikoltva,
körökre
kiosztva.

Élt egy asszony szívemhez közel;
szemén át múlt ködébe láttam.
Mikor ritkán magához ölelt,
magamból új darabot találtam.

Hisz te sírtál - ó, miért?
Mit nem birtál: mondd, mi ért?
Hagyj ma -
hagyma....

A tél csapatai vízben állnak –
elázott, rongyos, vánszorgó sereg.
Február van – még valamire várnak,
bár harci kedvük mélán szendereg.

Szelíd temetőkbe vágyom,
a csendnek árnyas rejtekébe,
ahol nem szégyen a magányom –
holtak serege jön elébe.

Zsuzsanna, rólad szól egy ének -
megvádoltak bizonyos vének:
hazudtak rólad, veszted kérték -
köreikben ez ma is mérték...

Nem vonja vissza már,
amit rám iázott
a szürke kis szamár.
Talán csak vitázott

Valamiért a pénz válogat –
oda gurul, hol úgy is sok van:
nem lyukas zsebekbe látogat,
megbújik inkább trezorokban.

Ha beléptek bűvkörömbe,
én mondom: lesz megle-pi!
Fel hát számtalan örömre –
osztani oly ünne-pi.

Valaki rám szólt, kis juhász:
azt mondta, megbántottalak.
Amit rólad írtam túlzás,
hazug minden citált adat.

Megy a juhász – a nagy szamár –
földig ér az orra.
Nem figyelt rá, pedig mondták:
„Jóska, ne menj arra!”

Most vasárnap délelőtt van, február.
A meztelen fák még ásítoznak,
mint a medve barlangi vackán, álmatag.
A hó után a napfény is olvadni kezdett –
ravaszul tereli a telet az önfeladás felé.

Kiskertemben kinyílott a hóvirág,
mától kezdve nyakamon a jóvilág,
tillárom…