A test csupán egy gyenge jármű:
szívvel hajtott karosszéria,
istenkézzel deformált sármű,

    Valakik csalitba csalták,
bűzölgő mocsárba lökték.
      Hátába csapták a baltát,
szép szívét mozsárba törték.

Hej te, hej buta Mariska!
Kinyílott a tamariska –
nem látod?

Utolértem a futórózsám –
régóta loholtam nyomában.
Bársony-szirmosan hunyorog rám:
azt hiszi, ő ébredt korábban.

Mint egy öblös bödönből szétterült méz –
méhek rajának édeni kelepce –
ahogy az ember a tájon körbenéz:
sárga óceán – virágzik a repce.

Ki vagyok én - egy terebélyes tölgyfa

Nem hiszel Istenben és e hited mellett
tűzön-vízen át is keményen kitartasz?
Várjunk csak – te hiszel! Hogyha hitre tellett,
a vallásos ember mi elven siralmas
fennkölt tenmagadnak? Logikai bukfenc,

Tréfát űz velünk a megfoghatatlan gyors Idő:
félresöpri a szabályt – mindig felfelé kerekít.
Egy neves naptári fordulóból már másnap kinő

Az ő nyája sosem fut legelőkre,
nem kíséri, s vigyázza hű puli.
Szürke szamár sem csenget előtte –
ez összevetés rangon aluli.

1.)A kereszt a földeken (tarlón, nálunk tallón) ideiglenesen tárolt gabonakévékből, azaz kívíkből készül. Részei a négy keresztláb, alsópap és felsőpap átlósan, saját anyagából lekötve. Az asztag ezekből a kívíkből készül, de a tanya udvarban.
Mellette hordóban, dézsában vízzel, hogy ne érkezzen mordulni az égre a láng.

Nekem már nincs anyám,
s neki sincs gondja rám.
Persze – emlékezet!
És ha nem létezett?

Hat fekete bivaly –
       rossz lelkiismeret,
földöntúli, sötét,
       könnytelen menet -

Kocsi mésszel - ha megázik,
de hosszú az út hazáig!
Sityereg, sutyorog a mész,
füstölög, gőzölög az ész.

Régen vártam már ezt a levelet Tőled, kedves Tibi! Mert ez már arról szól, hogy közös reményeink szerint kiláboltál abból a betegségből, ami könnyen végzetes lehetett volna. Köszönet érte mindenkinek - elsősorban azért mégis a Családodnak -, akik segítettek a gyógyulásban, akik nehéz helyzetedben melletted voltak. - K. H.

Tanár úr kérem! Ámbár…

Régi-új papjai a gyilkolásnak –
megöltétek a fekete bojtárt!
Karjaitok remegve gödröt ásnak,
hol magyar géniusz valaha járt.

Mikor az utcán átmegy a kedvetlen,
azt hiszi, bújával ő az egyetlen.

Ha tanítanék
az ékes magyar nyelv lenne
csupán minden eszközöm –
amin a vendég üdvözöl
és ha elmegy, elköszön.

Most minden a halálra emlékeztet –
csak a vég, amit nem tudok feledni.
Rég nem érdekel semmiféle kezdet:
a mindenen túl közelít a semmi.