Bocsáss meg, hogy oly soká kerültem sírodat!
Vágott virágot nem tettem föléd hajolva
csontőrző, rezzenetlen márványtakaródra.
Vérző szívem se vittem oda, hogy dalolna
nem szűnő hiányodról tépdesett kínokat.

"A vers nem más, mint a szavak különös egymáshoz rendelésének tudománya. Hogy mire gondolok, egy rövid aforizmával hadd világítsam meg.

A "boltzár" gordiuszi csomójának megoldása: el kell törölni a hét napjainak a megnevezését, így a "vasárnap" napnévhez kötődő több ezer éves érzelmi viszonyulás (kvázi ünnep) rövid időn belül eliminálódik. A hét napjai: 0,1,2,3,4,5,6 - így a bibliai "hetedik napon megpihent" kifejezés is értelmezhetetlenné válik, majd idővel a teljes Biblia is.

Jaj, de jó,
jaj, de jó!
Mit mondott a rádió:
gumicsontot rágni jó…
A kormány amit előbb bezárt,
most kinyittatna minden bazárt.

Jár a
postás, vad kutyák ugatnak
rája.

Faiskolában,
kis srác korában
láttam meg vézna
törzsét. Árnyéka
egy öreg tölgynek –
nagy, sötét körlet –
lopta, elfödte
folyton előle
a napsugarat.

„Hun” vagy Attila? Vagy talán egészen székely?
Mondd: hol bújik a költészet, hol van a székhely?
Ugye? Éreztem én: a szívben lakik a vers,
az agy csak nevelgeti, amíg véres és nyers.

Szerelemkelyhekkel dús magnóliám
naphosszat kelleti magát a kertben.
Látványa túltesz minden harmónián:
királynőt játszik bujaságtól telten.

Mindig hajnalban, a Nappal jöttek:
pusztákról indultak éjfél után.
Betyárok módjára bezörögtek
az ablakon. Apám várta őket –
üzentek előtte nap délután.
Isten áldja a korán kelőket.

Tört anyóka sámlin –
hervadozó jázmin.
Arra nézek, rám int:
„Kék ibolya, jácint –

Ó, kegyes nap köszöntött ím rám –
csillant fel az udvari bolond
máskor fénytelen tekintete.
„Éljen április elseje!

Ma búcsúzik a március –
ül a vén idő vonatán.
Ibolyaszín szemmel pillog,
szomorúfűz hajjal villog.

Szent József műhelyében ácsolt,
közben sok kufárt, ki harácsolt
más templomában, eltanácsolt:
a hátukra szégyent korbácsolt.

Régi húsvétokon, barackvirágos
falucskám szerény tornyú templomában
sokszor ministráltam én a szentmisén.
Gyötört parasztok térdepeltek imához –
fürdették lelküket a félhomályban
és hitüket a megidézett igén.

Fürkészem Munkácsy három Krisztus-képét:
mindhárom egy-egy hazugságot tép szét.
  Tudta jól azt Júdás, hogy akit elárul
   bármit gondol, bármit szól: csak is arámul.

Tükörsima az út Szeged és Békéscsaba között -
a negyvenhetesen frissen terített az aszfalt:
szénfekete, széles szalag – még szinte gőzölög.
Tapad a gumi, duruzsol a motor. Tapasztalt

Ím, hát eljött március idusa –
Julius Caesar, Ferdinánd: rettegj!
Ma felzeng a lázadók himnusza.

Erdogan-t fogott Merkel asszony:
kapkodó kezéhez török ragadt.
Brüsszel szerint ez csupa haszon:
az EU az úton továbbhaladt.