A mai nappal itt a Magyarerőn megvilágosodott előttem minden.

Ezek szerint nem ismertem magam jól, sőt talán teljes tévedésben éltem a magam tulajdonságait illetően. Köszönöm, hogy voltak, akik ráébresztettek a téves önismeretemre.

Mától emelt fővel járok,
mint a hétköznapi sztárok,
akik csak teszik a dolguk,
ahogyan örök a holdút,
az óceán hullámkedve –
vasárnapra, vagy épp keddre.

Egyetlen megjegyzést, ha megengedsz még: Te öt éves korodtól olvasol, annyi meg annyi kötetes könyvtárad van, kísérleteket végeztél, stb. 
Dicséret érte. 
Én meg tapasztalati úton-módon vonok le következtetést, de nem áll módomban "tudományos" eszközökkel igazolni a megérzésemet. 

Gyönyörű sakkjátékot kaptam a 60. születésnapomra a családomtól: nagyméretű csatamezővel és egyedi, művészien kifaragott bábukkal.
A szemben álló felek: a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom...
Nagy a tét, ha játékra kerül a sor - történelmi!

Reménykedve néztem a horvát-francia vb. döntőt. 4:1 állásnál eljöttem, hogy inkább írjak nektek - mert megígértem. 2018.július 04.
Korán indultam a vadonatúj Opel Zafirámmal Békéscsabáról, hogy az eltervezett körutamat teljesíteni tudjam.

Galambot röptetek, engedem, hadd szálljon,
hirdesse ahol jár: vagyok a világon.
Vigye el a szívem üzenetét messze:
helye van a szépnek és a jónak benne.
Minden megélt évem egy-egy szelíd galamb,
elengedni őket szomorú szép kaland…

Ez a nyár is magyar maradt!
Ezer körbála gurulna aranytarlón:
aratás porától prüszköl a bárány.
Haragoszöld kukoricaszárra
árnyat borít a napraforgótányér,
szürkén rezzen a nyárfalomb…

Lehet, hogy újra felül kell vizsgálnunk mindent? Külön-külön

Végigültem ma egy misét –
mondhatnád rá, hogy semmiség
és az érveim meg klisék…

            Kányádi Sándor emlékére

Gyere velem igaz útra,
felhőbe vájt alagútba,
üljünk az időnek háttal –
szökjünk meg a napsugárral.

Egyél meggyet!
Eredj, szedjed,
ha nem, vedd meg!
Ne csak egyet –
ezeregyet!
Rossz a kedved,
tested tesped,
lelked szenved?
Ördög kerget
böglyöt benned?

Lejárt az útlevelem.
Hazámba zártan
most aztán mi lesz velem?
Én nem ezt vártam:
meglehet, hogy keverem
a kort nagy bátran –
nem Kádár van szerveren
a Windows-os tárban?
Orbános a szerelem
Magyarisztánban!
Mehetnék hát fesztelen,

Kányádi Sándor mondta, hogy a költemények korszaka lezárult.

A bika is legel, nem csak a tehén –

majd pont ő hízik meg a bika tején…

Nem mehetek sehova,
tanúm erre Jehova –
itt ülök a sittemen,
börtönőr az istenem.

Ha egyszer odébbállok,
A kör közepébõl majd hiányzok,

Levendula, rozmaring,
asszonycsípőn szoknya ring,
szívem fölött rongy az ing.