Áll a szobor egymagában
Galamb száll a lovára
Csőrében búzakalász
Isten küldte béke gyanánt

De a szobor meggyalázva
Sötét komor éjszakában
Kitette azt, szegény lélek?
Nem ismer emberséget!

Szent István nézz le rájuk
Mi bűnüket megbocsátjuk
Segít nekünk a Te hited
Magyarjaid így nevelted

/külföldi állampolgárok megkérdezése/

/Kolontár és Devecser vörösiszap
katasztrófája/

Volt egy madár
Fecske madár
Nem is olyan régen
Itt az idő,történetét elmesélem

Engem szüleim úgy tanítottak
Válaszoljak, ha valamivel vádolnak
Ma van „Magyar Kultúra Napja”
Ezen a napon válaszom megadva:

Láttam a kórusok szívből énekeltek
A magyar táncot hetykén járták a legények
Pörgött a sok szoknya, díszes a színe
Mindenki tapsolta, akinek van szíve
Én boldog voltam velük

Jöjj Mátyás, Te igazságos!
Törd meg újra a jeget!
Szenvedett e föld népe eleget
Őrizd meg, védd meg nemzeted

Dél van, delet harangoznak,
De más ez a harangszó
Lelke van a dalnak, harangnak
Más, mint eddig szólt
Most a” Himnuszt” zengi
Fel az égig, Istent is örül neki .

Ég a tüze a felkelő nap korongjának
Csak egy nap múlik el, hozzád elér
Eljön az est lehunyja szemét
Búcsúzik, mint, ha szólna
Ég áldjon, Isten veled
Soha nem ébredek, nem lesz új kikelet

/200.éves születése napján/

Mikor ülsz a riport asztalánál
Nyilatkozni, kérdésre van jogod
Magyarul  beszél, akivel szemben ülsz
De nem értheti  mondandód

Nem érti  a magyar szavad,
Mert nem akarja érteni!
Nem akarja a szegény népet képviselni
Csak a pénz, a feltűnés érdekli!

"Ne hagyj itt Testvér, megfagyok!
Segíts felállni, mert meghalok!"
Szóltak a könyörgő hangok
Don kanyarba áldozatnak vitt magyarok

Kiált a Föld ,VIGYÁZZATOK!
Hol vagytok ti bús BÉKE galambok? 
Miért nem turbékoltok?
Talán elment kedvetek, s megfagytok?
Szóljatok már, hogy felfordult a világ!
Hogy gyökerestől kifordult a fa, letört az ág
Rét kipusztult, nem nyílik nyárban virág
Hogy ember, embernek farkasa
Nem volt emberiség, ily önpusztító soha!

Zord nyugati szél támad

Vad nyugati szél veri az ablakom
Hidegen süt rám a napom
Süvít, tépázza a fákat
Térdre akarja kényszeríteni a világot!

Mikor az égen fénylenek a csillagok
Megvilágítják ablakod!
Gondold azt boldog vagyok!
Boldog, mert enyém a fény
Mely szívedből világít felém!

Mikor a hold felül az égre
Szikrázik feléd sárga fénye
Légy boldog azt kívánom én
Öröm ragyogjon életed egén

/Viktória 20.levele/

Vártam a Karácsonyt
Igaz szeretettel
Ablakunkban fény a jel
Angyal merre gyere
El ne tévedj a nagy sötétbe

Szólt a csengőszó
Az angyalka megérkezett
Elhozta nekünk az örömet
Karácsonyfán kigyúltak a fények
Alatta ajándékok, szépek

Ó év fogta tarisznyáját,
Üres volt már nem várták
El szaladtak belőle a napok
Elkoptak a hónapok
Itt a vége már az évnek
Búcsúztassuk, ahogy illik
Szóljon az ének
Ne sirassuk, ami elmúlt
visszahozni nem lehet!
Talán nem is bánjuk
Köszöntsük az új életet
Küszöbön az Új Év