Tegnap még hirdettétek,
Nagy hangon közöltétek;
A Földnek napja van
Vigyázzunk rá mindannyian! 

Már idősödő napjaim
Számlálásával jutok be a révben
Nem tudom, messze még a kikötő
Tavasz után nyár jön-e elébem

Ragyog a nap tüzes a sugara
A tó tükrén, mint, ha
millió tündér táncot járna
Tavasz van, tavasz!
Madár dala zengi
Nyílnak a kertek,
mezők, erdők virágai

Tanítottak szépre, becsületre
Villany sem volt, de ők
Fényként jártak, mi fényt követve
Lámpások voltak a tudás mezején
Boldog diákéveket köszönhetek én
Mikor puska ropogott
Nem vittek a térre diákokat tömegnek
Teremben Himnuszt énekeltük hangosan
S nem engedtek tankok elé hősnek

Ó halld meg Európa
Keserves bánatunk,
Mi egy hazából valók,
Magyarok vagyunk!
Elüldözött sorsunk,
Szülőföldünktől távol,
Messze a családtól,
Fájdalmunkat senki
Soha nem ismeri.

Ünnep van, s sötétek a felhők
A nap is elbújt csendesen
Locsolni kellene legények!
De ez is elmaradt, nem jöhettetek!

Más ez az ünnep, más ez a Húsvét!
Isten is próbára tesz bennünket!
Megmutatja minden vétket
Az ember szeretni, összefogni elfelejtett!

Ha szeretet, s hit van szívedben
Nem veheti azt el senki sem
Hiszel Istenben, s önmagadban
Hiszel az emberben, a rendben

/Budapest: Népköztársaság út- Andrássy út/

Mit susognak az öreg platánok?
Szívembe mily emlékek járnak
Árnyat vet lombkoronátok
Az Andrássy úton járok
Tavasz volt ifjúságom tavasza
Hív vissza emlék találkozóra
Mikor először nyílt iskolám kapuja
Jó helyen jársz öreg platán azt súgta

Mikor verssoraimat írom
Nehéz lélekkel gyűlnek a papíron
Szomorú szívvel, igaz féltéssel
Nemzetemhez szólok megrendüléssel

Mikor száz veszély vár reád
Mikor lelked tépázzák,irigylik hazád
Akkor jön egy KOR, mely támad
Nem nézi, ki vagy, hol van otthonod
Fájdalmat hoz, s mindenütt halált oszt!
Akkor halld meg az intő szavakat hozzád
„Maradj otthon!” kiáltja a világ!

Tavasz van, szeretetre,szépre ,jóra vágy
Zölddel a rét, virágzik az ág
Virágról virágra zümmög a méh
Ragyog a nap, tiszta kék az ég
S a nap bújócskát játszik kis fellegekkel
A természet színes ruhában ünnepel
Nyílnak az ibolyák, a tarka virágok
A bárányoknak ugráló jó a kedve
De elhallgatnak, mert nem értik

Kering a Földünk a világ tengerében
Hold, Föld, Nap körül csillagok özönében
Egymásra hatnak, vigyáznak
Isten teremtette egyensúlyban vannak

Ragyogó napsugárral  ébredt a hajnal,
Virágszirmot terít a szél,
Csendet megfoghatod,
Minden néma senki nem beszél.

Mit tettetek a világgal emberek?

Nem volt elég pusztító fegyveretek?
Most a vírust szólítottátok harcba,
Romba dönti a világot felfalja.

Nem volt elég a háborúk harca?
Vírusnak nagyobb a hatalma.
Idős nemzedéket pusztítja halomra,
Nincs, aki őket megvédi, eltartja.

Gonosz felhők gyülekeznek,
Tavaszt felváltja a tél,
Üresek az utcák és a terek,
Csend van, senki sem beszél.

Befelé fordul a lélek,
Hiába nyit a természet,
A virágszirom gyorsan lehull,
Elviszi a böjti szél emléked.

Hét esztendő,hét szál virág
Szó csokorban adtam át
Tavaszt hozó nap ragyogás
Számoltam a tavaszok sorát

Híd a dicső múlt, s jelen között

Piros, fehér, zöld zászlóba öltözött
Leng a zászló magasra emelve
Ki még nem látja, most észre vegye

Hömpölyög az ünneplő tömeg
Nekik a haza szó, az édesanya, s becsület
Most kell hazánkért újra kiállni
Most kell a békére igent mondani!

 Szeretettel :Anna.