Szívemben oly nagy a fájdalom,
a reményem is elhagyott.
Messze repült a kék madár,
homályba veszett a látóhatár,
nézek, nézek a semmibe,
nem tehetek semmit ellene,
a sors így rendelte.
Megszokni a hiányod nem tudom,
ma is minden percben rád vágyom.
Nem tudom, nélküled meddig bírom,
az ölelésedre, a forró csókodra úgy vágyom.

Mondd, hogy szeretsz,
hogy jó velem,
hogy nélkülem mit sem ér az élet.
Mondd, hogy hiányzom,
hogy nem vagy vágyálom.
Mondd, hogy itt vagy, ha kell,
ha szívünk lüktetve ver,
mert a vágy éget,
betelni vele nem lehet,
lángja perzsel,
fel-fel az égig emel.
Mondd, hogy szeretsz,
hogy ma is jó velem.
Szeress, szeress,

Szerelem, szerelem,
szivárvány színesíti felettünk
a tengerkék eget.
Ó, kedvesem,
ha itt vagy velem,
minden oly szép,
hisz tőled árad felém a fény,
mely erőt ad 
s magával ragad.
Szerelmünk virága nyílik, ha átölelsz,
s halkan suttogva mondod ki
a nevem, szerelmem.
Ölelj, csókolj,
te vagy a minden,

Kérlek, szeress,
fogd a kezem,
el ne engedd,
maradj velem, kedvesem.
Nélküled elveszem,
te vagy végzetem,
az életem,
a fele részem,
a mindenem.
Hát szoríts magadhoz,
igen, így jó nagyon,
nem kell vagyon,
te vagy a napom, a
szivárványom,
a hófehér galambom.
Kérlek, szeress,
fogd a kezem,

Nyílik a lila akác,
illatfelhő száll a légben,
Édesanyák örömére.
Édesanyák, drága kincsek,
ti adtok gyermekeiteknek életet,
nélkületek nincs élet,
nincs szeretet,
hisz az anyai szeretetet
pótolni semmivel nem lehet.
Nyílik a réten a sok virág,
Édesanyámnak szedtem én is hajdanán.
Sajnos, ma már nincs velünk,

Itt van a csodálatos, szép május,
csodálatos színkavalkádba borult a táj,
virágok bódító illata száll.
Tulipánok sok szép színe,
árvacskák szerény szépsége,
liliomok, orgonák,
lila akácok illata varázsol el minket.
Madarak trilláznak csodás dallamot,
szívünknek ad új hitet, lelkünknek a virágok illatos balzsamot.
Szerelmek szövődnek,

Kitekintek ablakomból,
s messze száll a gondolat,
téged kereslek, kedvesem,
vajon merre visz most az utad.
Messze mentél, messze tőlem,
vajon jössz-e erre még,
láthatom-e,
hogy szemedben fellobban a szenvedély.
Ölelsz-e még a karodban oly forrón, oly érzékin,
hogy a szívem beleremeg
és az égbe felrepít.

Ó, anyák, ti drága, földre szállt angyalok,
kik véres verítékkel világra hoztátok,
áldjátok, nevelitek
a szépre, a jóra gyermekeiteket.
Kik véditek, mint a farkas a kölykét,
s bántani nem hagyjátok semmiképp.
Ti mindent feláldoztok, mindent, mi szép,
ami jó,
csak egy szép szóért,
egy kedves tekintetért,

Kitekintek ablakomból
s messze száll a gondolat,
téged kereslek, kedvesem,
vajon merre visz most az utad.
Messze mentél, messze tőlem,
vajon jössz-e erre még,
láthatom-e, hogy szemedben
fellobban a szenvedély.
Ölelsz-e még a karodban oly forrón, oly érzékin,
hogy a szívem beleremeg, és az égbe felrepít.
Ó, kedvesem, úgy hiányzol,

Lüktet vadul a szívem, hull a könnyem,
magamba zártam a feltörő szerelmet.
Messzire szállt a kék madár,
szívemben egy szép emlék ma már.
Itt volt egy percig, mit feledni sosem lehet,
de elment, ki tudja, valaha újra látom-e.
Szívembe rejtve emlékezem,
csoda volt, hogy itt volt,
s egy percig boldoggá tett.
Orgonák bódító illata száll,

Volt egy gyönyörű, csodás napunk
s egy éjszakánk, mit feledni nem tudunk.
Oly szép volt, oly izgató,
karodban égni oly csodajó,
nem hittem el, hogy ez a való.
Mégis úgy perzsel, úgy éget a vágy,
ha rá gondolok, a szívem vadul kalapál,
s egy őrjítő táncot jár.
Ez valóság volt, és nem csak egy álom,
karodban elégtem a vágytól,

Itt van ma a neved napja,
a rózsacsokrot neked hoztam,
drága Valika,
a szirmait neked bontja,
az illatát neked ontja.
Élj boldogan, egészségben,
szeretet legyen a szívedben,
boldogságod el ne fogyjon,
a szemed mindig ragyogjon.
Feletted mindíg süssön a nap,
fejeden egy csodás kalap,
mindig csak jóban legyen részed,

Ó, én szerelmem,
Te édes, Te drága,
jöjj a karomba,
csókomat várva.
Rózsacsokor a kezedben,
nekem hozod szerelmesen.
Szomorú szívemet vigasztald,
reszkető lelkemet oltalmazd.
Szeress, szeress,
légy velem,
tiéd a mindenem.
Te édes, Te drága,
szívemnek vágya.
Csillagporos éjszakán

Sötét az éjjel, nincs csillag, se fény,
szikla tetején állok, vonz a mély.
Ó, jó Uram, segíts rajtam,
itt a vég,
add vissza újra nekem
a reményt.
Földünknek oly hatalmas nagy a gyásza,
sír, de az emberiség nem hallja.
Ó, Uram, mutasd meg a helyes utat,
vezess minket, felejtsük a múltat.
Segíts nekünk, ebből legyen most kiút,

Gitárod peng,
s szívemben egy dal új életre kel.
Szerelem virága nyílik, tűzpiros szirma reszketve
téged hív, téged vár.
Hát jöjj, kedvesem,
a szerelmes ölelés
oly régóta a tiéd már.
Peng a gitár, a szerelmes dal messzire száll, érzem a szíved rám talál!
Ne hagyjuk elveszni,
most kell hát szeretni.

2023. április 25.

Táncol egy tündér,
mint a mesében.
Libben a szoknyácskája
a zene ütemére.
Ritmusra siklik a színpadon
a lába,
a közönség szája tátva,
hisz egyedül járja,
s óh, mily szépen, az ember alig hisz a szemének.
Tündér táncol tündértáncot,
ő ad nekünk tündéri, édes reménységet,
hisz ő a jövő nemzedéke.
Drága tündér,

Virágot én a réten szedtem,
pipacs, búzavirág, pipitér.
Ó, milyen szép, én eléd tettem,
örömöd az én szívemig ér.

"Szoktatom szívemet a csendhez",
mely körbefog, átölel engem.
A virágok szólnak szívemhez.
Oly jó, én magamhoz engedem.

Ez sajnos egy félig sem szerelem lett,
hiába minden, csak én szerettelek.
Csalfa szívtelenséged velem mit tett,
nem hiszek többé én sem már senkinek.

Itt hagytál engem, te vissza se néztél,
szívembe belemart egy kínzó érzés.
Az életemből könnyedén leléptél,
nem maradt nekem csak az emlékezés.