elfeledtek
csendben őrlődök
lassan múlnak a percek
a nap vége közeleg
csak a szú perceg
|
szomorú ez a nap, de látod, mégis szép
nagyon boldog vagyok, hiszen velem vagy még
nyolcvanhét év súlya nyomja gyenge vállad
úgy bújnék hozzád... de félve vagyok nálad
|
míg karom béklyók kötik testemhez
a lelkemmel ölellek
szememmel simogatlak
hangommal körbefonlak
kereslek, míg meglellek
és szívem simul végre szívedhez
2020. április 13.
Kép: pixabay.com - ingyenes letöltések
|
nyuszi kisleány karanténban
tojást pingál nagy szorgalomban
mancsán kesztyű, piros
száján maszkja, csinos
de elhervad a szomszédomban
2020. április 12.
Kép:
|
Makacs vagyok, nem tagadom,
nagyon nagy az akaratom.
Nem mozdulok, ha nem muszáj,
húzhatsz, vonhatsz, akkor sem fáj.
Hangom, hogyha kieresztem,
menekülj el messze tőlem.
De azért még jámbor vagyok,
hízelegni bizony tudok.
Porfürdő, majd aztán vacsi,
találd ki, a nevem: csacsi.
2020. április 8.
|
A fülem hosszú, farkam bojtos
a répa nékem nagyon fontos
ropogtatnám éjjel és nappal
friss salátával, káposztával
ha nem rágcsálnék, fogam nőne
nem férhetne a számba bele
gyáva vagyok, nem alamuszi
mezőn járok, a nevem: nyuszi!
2020. április 6.
Kép:
|
Rőt vagyok és azt mondják, ravaszdi
vadon élek, nem szelídít gazdi
kotkodácsolás a kedvenc zeném
a tyúkok között én vagyok a rém
lakhelyemet belülről nem látod
nem is leszek soha a barátod
kicsinyem világra jön, apróka
ki vagyok én, találd ki: a róka.
2020. április 3.
Kép:
|
|
Szürke vagyok, mint az egér,
bendőmbe sok kaja befér.
Ormányomat vízzel töltöm,
mérges vagyok, mind rád öntöm.
Hogyha tele már a hasam
és jól laktam derekasan,
becenevem úgy Telefánt.
Na mi lehetek? Elefánt!
2020. április 2.
Kép az Internetről - bárhonnan letölthető
|
Hideg volt az este. Fáradt csend ült a fákra. Csak néha hallatszott egy-egy autó tülkölése.
|
Hatvanöt elmúltam, igen, és félek,
némán várom, lesznek-e fejlemények,
azt mondják, veszélyeztetettek vagyunk,
ne hagyjuk annyiban, élni akarunk!
Vírus ez a javából, alattomos,
védekezni... minden tanács sablonos,
mosom a kezem, sőt, fertőtlenítem,
de ad védelmet? Bizony, csak remélem.
|
Csiga Csilla, Csiga Csaba
indulnának vándorútra.
Messze van a szomszéd város,
és az út oly fáradságos.
|

ellopták gondolataim
múzsám, nevetve, furfanggal
ármánnyal zárták falaim
kétszínű, hazug szavakkal
|
Dromedár Danika sírva szalad haza,
nagy az ő bánata, végtelen panasza,
hüppögve, csattogva, hisztisen azt fújja,
miért van őneki hátán csak egy púpja?
|
felperzsel, pusztít, kacagva gyilkol
a kegyetlen, vöröslő szörnyeteg
pattogva sivít, hevesen tombol
mindent beborít a tűzgörgeteg
jajkiáltás hallatszik mindenhol
ártatlan lelkek a tűzben égnek
s míg az erdő a lángnak behódol
nincs vége ennek az őrjöngésnek
|
mint ezernyi apró pillangó
úgy hullámzik lelkem szüntelen
széttárja szárnyát, s mint forrongó
láva tör fel egy érzés bennem
|
hatvanöt év... gyorsan elszáll
ősz tincseim elrejtettem
néha érzem, itt-ott már fáj
s mit akarok, elfelejtem
sokszor mégis gyerek vagyok
szertelen és akaratos
tánc közben a szemem ragyog
pillantásom titokzatos
nincsen még végrendeletem
bár léptem már nem szökellő
viszont a járókeretem
még biztos nem veszem elő
|
szilveszter pityókás éjjelén
mulatni ment egy ifjú legény
nem ismert mértéket
berúgott, elesett
s hóemberként ébredt fel szegény
2019. december 31.

|
most kellene egy lágy ölelés
egy féltő, óvó, vigyázó szó
simogatás és kedveskedés
ha lelkem forrong és háborgó
|
Csendben várom a holnapot,
nem szólok, nem sírok, vége.
Nem én vagyok a holnapod,
ezt már rég tudom, megérte?
|