csak ülsz és várod a csodát
mosolyod rideg jégvirág
szíved fagyott. jeges világ
érzed a tél rút vigyorát

ez vesz körül. bús, néma táj
szeretnél kitörni. méltán...
de csak ülsz, vársz tovább némán 
nem nyílik szóra néma száj

zöld színben és mennyei fénnyel
ledönt a tudathasadás
majd elemi erővel tör fel
benned az élni akarás...

2021. szeptember 14.

parttalan kóborol a lelkem
nyugalomra sehol sem talál
hagynám, hogy a csend átöleljen
míg testem elég, mint gyertyaszál

2021. szeptember 9.

Kép: https://jogapont.hu/az-emesztes-tuze-2/

De szeretnék boldog lenni,
Két karodban felébredni,
Elfeledni minden vitát,
Eltörölni a múlt árnyát.

Míg a hajam simogatnád,
Vágyaimat kitalálnád,
Elmesélném fűnek-fának,
Szíved adtad Marikádnak.

Evokáció József Attila: Kedves Jocó! c. versére

2021. július 29

lassan folyó patak a szívem
kiürült, elfáradt, mély meder
de
mint úszni nem tudó a vízen
elmerül lelkem, a holtteher

2021. július 21.

A versformát Széles Kinga engedélyével alkalmaztam.

örökös csalódás vesz körül
az életem, talán, mit sem ér
bánatomnak ő vajon örül
könyörög keserű könnyemér'

nem akarom így tovább, vége
majd magamba fojtom bánatom
lehet, így rám talál a béke
nem lesz több ármány és szánalom

csendben álltam a tengerparton
fények játszottak körülöttem
hagytam, hogy a szívem dobbanjon
hevesebben, végül dühödten

fényt láttam a messzi távolból
gondoltam, talán egy hajó az
fény az irányító toronyból...
nem, és rájöttem, te szólítasz

csendben ültek ketten a tengerparton
és előttük morajlott a víztömeg
a hullámok zenéje messze hallott
hangosak voltak, és kissé dühösek

de őket nem zavarta ez, csak ültek
és a kislány átkarolta barátját
tudták, vágyaik majd beteljesülnek
csak hinni kell... hisz nem veszti varázsát

iszonyú már ez a nagy hőség
szólt fáradtan a kis elefánt
talán nem lenne vakmerőség
felkeresni a sarki sárkányt

ki éjjel-nappal tüzet okád
felhevítve földet és eget
megperzseli a fát és mohát
felforralja tóban a vizet

sokan úgy vélik, mondd ki bátran, mi bánt
de te úgy érzed, hogy ez lehetetlen
mert ezzel csak izzítod azt a vulkánt
mely, ha kitörni kell, fékezhetetlen

annyi minden bánt, és annyi minden fáj
de kimondani mindezt mégsem lehet
ha békére vágysz, már nem kell a bűbáj
hallgatással védheted becsületed

elfáradtam - szólt csendben mókus mama
így hát ledőlt pihenni a pamlagra
pajkos mókuskái körbe ugrálták
gyere játszani, egyre kiabálták

mókus mama nem szólt, nem mondott semmit
csak elővett egy kicsi papírfecnit
nem volt azon semmi más, csak egy kis szív
hagyjatok pihenni, édes álom hív

egy kezemen 
öt ujjam van
öt ujjamon 
öt köröm van

két kezemen
tíz ujjam van
tíz ujjamon 
tíz köröm van

de ha három 
kezem lenne
a kedvem is 
jobb lehetne

mert három kicsi kezemben
és a három tenyeremben
jó sok játék elférhetne
anyukám sem veszekedne

állatkertben sétál Julcsa
kezében a titok kulcsa
mondták neki, zsiráf tudja
felhők felett mi a furcsa

mitől bárány a sok felhő
hogyha a jó idő eljő
mitől lesz az ég oly morcos
ha a vihartündér szorgos

miért sír az esőfelhő
ha az esős idő eljő
miért tombol villám apó
ha felhők harca látható

csillogott, ameddig csak lehetett
örömtől sírt, vagy éppen nevetett
ha színpadra lépett, tombolt a nép
keze alatt égett a zenegép

hangja megrázta a betonfalat
extázist keltett néhány perc alatt
őrült hangulat, ragyogó fények
kísérték hangját s törtek az égnek

csak álltál ott velem szemben
de én hozzád sem érhettem
karomat nyújtottam feléd 
s vettem tested üzenetét

ne gyere közel, nem szabad
távolról iszom szavadat
csak távolról öllelek át
és várom végre a csodát

mily kegyetlen ez az élet
itt vagyok, köszöntenélek
negyvenöt éve születtél
nekem mindent jelentettél

hatvanhat évig óvtál, féltettél
bármit tettem, mindig megértettél
veled voltam, vigyáztam álmodra
és most könnyem hull árván sírodra

2021. április 30.

egy kicsi fakopáncs útnak indult
éhes volt, hát ezért élelmet keresett
lehet, talán egy kicsit csak izgult
ez volt első útja, hogy felcseperedett

kopácsolt itt-ott, ahol csak érte
csak azt nem tudta, hol keresse a nyüvet
s mint kezdő, már azzal is beérte
hogy csak kopogtatott, de lám, a fa süket

csak egy kapu választott el
mégis nagyon távol voltál
virtuális öleléssel
gondolatban átkaroltál

hiányzik már nekem nagyon
hogy végre megöleljelek
de nem lehet, és csak hagyom
hogy távolról integessek

hol vannak a régi képek
a sok vidám, boldog emlék
úgy hiányoztok, gyerekek
nincs bennem más, csak üresség