mint millió apró szentjánosbogár
a mécsesek fénye csillog az éjben
millió lélek egy új életre vár
míg a test nyugszik áldott békességben

2019. november 1.

Kép az Internetről

https://www.astronet.hu/ezoteria/magia/a-gyertyalang-ereje-37778/

rég volt ilyen évem, ennyire szomorú
Istent hiába kértem, körülvesz a bú
barátaimat búcsúztatom, elmentek
egymás után sorban, hát Isten veletek

búcsúzom először tőled, drága Gyula
búcsúzom tőled is, Viktor, Isten veled
tréfát űzött velünk a Halál angyala
elragadott oly hirtelen benneteket

egy kicsi, tüskés sündisznócska
útnak indult a nagyvilágba
hitte,  ő nem jöhet zavarba
ha bátran sétál az avarba'

de történt valami, s megijedt
egy sündisznócska hozzálépett
csodálta fényes kis tüskéit
pisze orrát, kis gombszemeit

leszállt az est, és te még ébren vagy
már nem bánod a múló perceket
érzed, a csalfa idő cserbenhagy
s az éj elfedi minden tervedet

rád telepszik a sötét, bús magány
a felhők fölött szunnyad már a nap
s míg a holnap számodra még talány
könnyes szemmel búcsúzik a tegnap

leszállt az éj, sűrű paplan
borítja végre a csendet
egy kába légy zümmög halkan
amint pókhálóban szenved

perceg a szekrény ajtaja
öreg már, szú rágta falát
kint rekedt a világ zaja
s bent csend hívja az éjszakát

némák a falak, néma már
a plafonon táncoló fény
elhalványul, majd körbejár
a holdsugár és a remény

nem értem bánatod, nem tudom, miért
hajlanak ágaid búsan lefele
mi az, mi úgy fáj, hogy sírsz valamiért
s fáradtan hull le ágaid levele

élvezd a napfényt, élvezd a hűs szellőt
érezd a föld lágy, meleg ölelését
köszöntsd vígan az esőt hozó felhőt
halld a szellő andalító zenéjét

küzdök a megérzésekkel
küzdök a gondolatokkal
küzdök fájó kérdésekkel
szembeszállok viharokkal

lecsillapodnék... de nehéz
valami összetört bennem
s ha lennék annyira merész
nem bíznék a véletlenben

mernék szólni, kiáltani
én bizony nem ezt akartam
de hallgatok, s szakítani...
nem tudok, bár felkavartam

disco fényárban úszik a konyha
hűtőtisztításhoz jó kis móka

Bevégeztetett... egy élet elszállt,
a test élettelen, merev s hideg,
csendben hallatszik: a halál beállt,
nem ver a szív, végleg, minden rideg.

Nincs már tovább? Most vége mindennek? 
Ennyi volt? Mégsem, a test bár nyugszik,
átadja magát a természetnek,
hamvaiból új élet virágzik.

Szeptember volt... halkan zúgott a tenger,
mellettem álltál, de nem voltál velem.
Szebb volt a világ, mikor hozzám értél,
de véletlen volt, és te nem értettél.

Szeptember volt... vad s hullámzó a tenger,
lelkemben vihar dúlt, fájt végtelenszer.
Nem tudtam elmondani, mit is érzek,
féltem, nem tudod be, csak őrültségnek.

álmatlanul múlik éjszakám
fetrengek, akár egy utcalány
bárányok repkednek
számolom s szenvedek
és virrasztok, mint bagoly a fán

égő vörös szirmain
lágyan megcsillan a fény
felélesztik vágyaim
hiszem, szeretsz őszintén

egy csepp a szirmok ölén
súgja, könnyem hull érted
ködfátylát fonja körém
bánatom, tán megérted

minden csepp a szirmodon
egy-egy sóhaj, vágyódás
tán holnap nem álmodom
s nem ér bánat, bántódás

2019. augusztus 5.

egy csepp... két csepp, aztán még több
talán könnyebb lesz a holnap
bár lenne könnyem esőcsöpp
nem fájna akkor a másnap...

zűrzavar, ami most éppen bennem dúl
szívem azt akarja, amit nem szabad
eszem boldog, ha nincs szikra, mi meggyúl
és lelkem így, lásd, darabokra szakad

nyújtsd két kezed felém
legyél tűz, mely éget
legyél izzó remény
halljam szívverésed

kezem nyújtom feléd
leszek víz, mely hűsít
s ha vállam ölelnéd 
lágyan végigsimít

2019. július 29.

Kép az Internetről

lelkem, ha fájdalomtól háborog
komor és mély sötétségben játszik

érezlek téged minden porcikámban
érezlek akkor is, ha nem vagy velem
bár, ahol élek, egy álomvilágban
tudom, hogy vágyam teljesíthetetlen

2019. július 21.

Ahogy tegnap forrón öleltél,
lágy felhők fölé repítettél,
éreztem, nekem már nem kell más,
belőled árad édes varázs.

A felhők felett ölelkeztünk,
összeolvadt a világ velünk,
egyek lettünk földdel és éggel,
szívem így dobbant a tiéddel.

2019. július 16.