lelkem, ha fájdalomtól háborog
komor és mély sötétségben játszik

érezlek téged minden porcikámban
érezlek akkor is, ha nem vagy velem
bár, ahol élek, egy álomvilágban
tudom, hogy vágyam teljesíthetetlen

2019. július 21.

Ahogy tegnap forrón öleltél,
lágy felhők fölé repítettél,
éreztem, nekem már nem kell más,
belőled árad édes varázs.

A felhők felett ölelkeztünk,
összeolvadt a világ velünk,
egyek lettünk földdel és éggel,
szívem így dobbant a tiéddel.

2019. július 16.

Lelkem, szívem kitárom,
hadd pendüljön gitárom,
hadd szóljon a zeneszó,
perdülj táncra, így a jó,
karold át a vállamat,
teljesítsd az álmomat,
ölelj, ölelj szorosan,
olvadok a ritmusban.

2019. július 12.

Kép az Internetről

Oly gyengéd volt a tekinteted,
ahogy  búcsúzóul rám néztél,
bár nekem fájt, ezt nem értheted,
de mélyen a szívemhez értél.

Úgy éreztem akkor, hogy szeretsz,
de mindez csak csalóka álom,
ott, valóban az enyém lehetsz,
s ott bármit tehetek, nem bánom.

csak egy percet adj még kérlek, nekem
hogy elmondhassam érzésem végre
rettegek és fáj, ha nem vagy velem
s képes vagyok minden őrültségre

csak egy percet adj és majd meglátod
holnaptól szebb lesz minden pillanat
de ha megtagadsz, tudom, megbánod
s magányban talál rád a virradat

2019. július 10.

Kép az Internetről

Ha eljön a nap, s magad is úgy érzed,
kilátástalan csapdába kerültél,
perceid bizonytalanságban éled,
gondjaidtól hiába menekültél,
egy láthatatlan erő, mely gúzsba köt,
érzed, erősen fog, visszatart téged,
s önmagad fogságában gyáván tűröd,
cselekedj... és tudd legyőzni félelmed!

2019. július 11.
A mai horoszkópom alapján...

Anya, mondd, mi a hazaszeretet?
Szeretni a hazát, mondd, hogy lehet?
Hiszen megsimogatni nem tudom,
s nem őt látom, ha szemem lehunyom.

Én csak csendben és némán hallgatok,
miközben körülöttem forog a világ,
tudom, velem vannak az angyalok,
de úgy érzem, lelkem megfagyott jégvirág.

Nem is tudom, mióta kívánlak,
mióta ég a tűz egyre hevesebben,
s míg esténként csak hiába várlak,
már nem bízom másban,csak a véletlenben.

2019. július 1.

Millió kísérlet,
hogy minden jobb legyen,
millió ígéret,
nem tesznek ellenem...
csak ígéret marad,
míg ők dorbézolnak,
a kincstárunk apad,
ártatlant vádolnak...

Ülök az örvénylő Duna partján,
nézem a múlt s a jövő habjait,
összeolvad tegnap s holnap is tán
s nem érzem a "volt" fájó napjait.

Mert volt egy haza, déltől északig
húzódott a tengertől egészen
fel a lankás és hűs Kárpátokig,
mint gyöngyszem a tenger rejtekében.

választ akarok kapni
de kérdezni nem tudok
mert szám sután elnémul
ahogy csak rád gondolok

kicsi voltál, két karodat
mindig nyakam köré fontad
átöleltél s bánatodat
csak velem, de megosztottad

Apa...
kérdeném, másnak mit jelenthet e szó?
Apa...
Átölelő, simogató, vigyázó.
Apa...
Amíg veled van, nem érzed hiányát,
Apa...
Ha nincs már, feleded minden hibáját.

Izgatott vagyok, készülök,
te már vársz, valahol távol,
a gondolattól szédülök,
s szememben vad kék fény táncol.

kezednek hűs érintése
mikor gyengéden hozzám ér
lelkem apró rezdülése
ha közben lágy hangod kísér

Ha én egyszer gondolatolvasó lehetnék,
és minden gondolatodba beleláthatnék,
lehet, talán többet eszembe sem jutna már,
hogy te lehetsz az az ember, ki csak engem vár.

Ha én egyszer gondolatolvasó lehetnék,
és minden gondolatodba beleláthatnék,
megtörténhetne, hogy talán boldog lehetnék,
és te lennél az, akit szívből szerethetnék.

Emlékszem. Már ősz volt. Hűvös,
fáradt és bús őszi este.
Mondani akart valamit,
de megremegett a teste.
Láttam, nem mert megszólalni...