sötét fellegek gyűlnek az égen,
lassú eső áztatja a tájat,
megtisztul a föld, a fa, a lélek,
körbevesz a friss illat, szétárad

Fekete fellegek, hogy gyűltek,
majd fejünk felett tornyosultak,
ijesztő habdunnának tűntek,
ahogy a magasban vonultak.

Fáj, nagyon fáj, ami velünk történt,
és biztos nem múlik el nyomtalan,
bárhogy szerethetsz, lelkem tükörként
tekint rád, de érzem, bizonytalan.

hallgatom, ahogy kis szobám falán
halkan lecsorog vádlón a magány
néma bűneim visszaköszönnek
utat adva bánatnak, közönynek

Az embereket bámulom sokszor,
közönyös, unott, fásult arcukat,
és próbálom megérteni olykor,
honnan ered e néma indulat.

szép szemed szíved tükre
s ahogy reám tekintesz
szikrát szór szerelmünkre
s heves lánggal körülvesz

Újból álmodtalak az éjjel...
Milyen régen is volt az utolsó álmom!
Viselted a kínt büszkeséggel,
s mégis hagytad, a fájdalom átformáljon.

Szeretnélek, ha engednéd,
reggel karodban ébrednék,
átölelnélek, éreznéd,
ha engednéd, csak engednéd.

álmosan nyújtóznak a fák
szemét nyitogatja a fény
cirógat már a napsugár
dunnáját ledobja az éj

Bíborba borultak a fellegek
csillog az ég, mint fénylő kristálypohár
fel-felbukkan a hold sápadt fénye 
s integet millió szentjánosbogár.

Mi történt velem? Vajon merre járok?
S ez az ismeretlen ismerős érzés?
Vagy talán megtévesztenek az álmok?
S mindez csak képzelet? Vagy visszatérés?

Némák a falak, s én hallgatok
átkarol az éj, rád gondolok
neszezés hallik a távolból
nem te vagy, ébredek álmomból.

1.

Kicsi nyuszi az erdőben
tojást festett az esőben
leázott a festék róla
kinevette őt a róka

Hangod, mint ahogy a tenger zenél,
elandalít, bűvöl, elvarázsol...
két dallam között a hulló levél
megáll, majd bősz, vad vihart korbácsol.

Egy kicsi kakas nagyot gondolt
azt hitte, okos, jól megfontolt
szemétdombra feküdt
héjalesbe merült
légyott helyett így lett megcsonkolt.

A vonat lassított... közel az állomás,
izgatott emberek, feszült várakozás,
csak egy fiú süti le szomorú szemét,
sandán fordítva az ablak felé fejét.

"Ne ítélj, hogy ne ítéltess!"

Állok a tükör előtt, ez vagyok
könnyű smink, rövid szoknya,feszes blúz
vékony, már-már sejtető anyagok
lement néhány kiló, pár híján húsz

Háromszínű rózsa, ez volt a neve
kezdetben a nemzeti kokárdánknak.
De tudod-e, hogy született eleve?
Nos, járjunk hát utána e talánynak.