Megállok most a járda szélén,
vajon hogyan, és merre tovább?
Már itt lennék tán az út végén?
Az ember lám, egyre tétovább...

Nézlek csak elmerengve, ó te Hófehér,
mily hosszú, rögös volt az út, mit megtettél,
míg eljutottál hozzám, míg ideértél.

Látom ősapád, s ősanyád hajladozni
viharos, széljárta úton porosodni
Vajon ennyi volt csupán, mit elérhettél.

Csíksomlyó a székelyek Mária kegyhelye
sokak által kedvelt búcsú- s zarándokhelye
hol Jóisten mondá: a világot felosztja,
s a nemzetek közötti civakodást oldja.

Egy nagyobbacska Nephila pók,
szőrös hasú és kissé pufók,
egy nap békát fogott,
mérgében dohogott,
úgy látom, ma éhen maradok.

Száz kis béka a csúcs felé tört
fele útnál már mind meggyötört
tömeg rikolt: add fel
célod nem éred el
csak egyik: hallócsöve eltört.

Fenn, a fenyvesek koszorúzta
zordon és sötét hegyek között,
ember nem lakta tájak fölött
élt egy tündér, olyan szép fajta.

Mi lehet szebb a tarka világnál,
felhők közt elbújó kacér napnál,
földközelben játszó pillangónál,
s föld alatt megbúvó magocskánál?

Elültetted kis virágod
oly sok-sok évvel ezelőtt,
óvtad, védted, ő volt álmod,
és ő csak nőtt, és egyre nőtt.

Nem leszek hűtlen, de most másfél hétig nem tudok annyit olvasni és írni. Anyukámat viszem gyógykúrára, és így magamat is kúráltatom. Néha-néha felnézek majd hozzátok - feltéve, hogy lesz WiFi -, de ha nem sikerül, akkor is szeretettel fogok rátok gondolni. És igyekszem visszatérni minél előbb.

Mindenkit szeretettel üdvözlök: Marika

És a mentő megérkezett... veled
te nem értetted, mi történhetett
hogy kerültél ide, mi ez a hely
s a szoba olyan, mint egy vesztőhely

Valamikor réges-régen,
évezredek homályában,
a Szent-Anna tó helyében
hegy állott nagy magányában.

Reggel van. Megint mentő érkezett, 
fél óra alatt már a harmadik.
Még várakozhatunk egy darabig,
a légkör is nagyon feszélyezett.

Tarka réten, zöld mezőben,
Sétáltam én az erdőben,
Megláttam egy vén, odvas fát,
S megpillantottam egy csodát.
Kíváncsi vagy kicsi kincsem,
Mi az, amit felfedeztem?

Áll a kopár hegyszirten, 
oly méltóságteljesen,
szárnyait szétterjesztve 
körbenéz sejtelmesen.

Ül a nyuszi tojásokon
Gondolkodik, vajon rokon
Az a fránya kis tyúkocska,
Ki a tojásokat tojta?

Még nincs itt az idő,
még maradj velem,
mint mikor gyermek voltam,
és fogtad a kezem...