Isten éltessen drága Anyukám!

Kering a Földünk a világ tengerében
Hold, Föld, Nap körül csillagok özönében
Egymásra hatnak, vigyáznak
Isten teremtette egyensúlyban vannak

Mert minden ami szép, 
belülről fakad, aranyló
fényét árasztja felénk a Nap.

Ó - Istenem élet halál ura hozzád szól imám,
egy embertől búcsúzom, volt barátom életvidám,
közös volt a grundunk, vagy mikor jöttek a lányok,
akkor még ajkainkról nem szálltak fohászok.

Zárt kapuk, üres templomok,
porladó ünnep – szent homok.
Rab hit, börtönös karantén,
rozsdát barnuló aranyfény.

Dimbes-dombos délvidéken,
Gólya kereplő hangjára,
Pitypangos tavaszi rétre,
Dalolva száll sok madárka.

Kandúr Karcsi a nevem,
Elkergetem a telet,
Virág van a hó alatt.
Melegítsen már a nap!

Szobafogságom látnod kéne. Rendetlen 
vagyok most mindig. Türelmetlenség 
életem. Nem találok semmit. Semmiség
 

Ragyogó napsugárral  ébredt a hajnal,
Virágszirmot terít a szél,
Csendet megfoghatod,
Minden néma senki nem beszél.

Elfagyott a liliomfa virága,
tündérruhát varrt magának – hiába.
Kurta tél, te fattyú tél –
ki mondta, hogy visszatérj?

Változások idején

Ártalmas szépség, mely szemnek gyönyör,
virágzó fákat hideg paplan gyötör,
át kellene írni a naptárakat,
de hogy fogjam vissza nyíló virágokat.

Festő vásznán bohóságnak tűnne,
ez valóság nem technika trükkje,
ó tavasz kedveskedni akartál,
ám a hóapó virágot harapdál.

Mit tettetek a világgal emberek?

Nem volt elég pusztító fegyveretek?
Most a vírust szólítottátok harcba,
Romba dönti a világot felfalja.

Nem volt elég a háborúk harca?
Vírusnak nagyobb a hatalma.
Idős nemzedéket pusztítja halomra,
Nincs, aki őket megvédi, eltartja.

Idő és tér a mindenség,
véget nem érő tekervény.
Múlása, körforgása nagy,
ember benne pár pillanat.

Agyi képzelet úgy látja,
időkapu íves ábra.
Tér táguló és végtelen,
bolygó földünk tárgyi elem.

Ahol föld, víz,levegő, nap,
lényeknek életet ő ad.
Születéskor minden testbe,
lélek időkapun száll be.

Gonosz felhők gyülekeznek,
Tavaszt felváltja a tél,
Üresek az utcák és a terek,
Csend van, senki sem beszél.

Befelé fordul a lélek,
Hiába nyit a természet,
A virágszirom gyorsan lehull,
Elviszi a böjti szél emléked.

Tavaszi zsongós...

-Rajzolj az égre egy arany fát,
színezd zöldre az eget,
öleld át a mindenséget
mint egy gyermeket.