Baj van!
Kés suhan a
vajban,
mész olvad a
tejben,
csontvelő a
fejben.

Őz szemű fények, együtt őszi szaladás.
Ropogó ágak, talpad alatt mind.
Az avarba belevarrt nyárnak emléke,

A gyönyörű ősz régi lépések zaját
fénykorbácsával veri hátamon.
Azt hittem, hogy még igaz de csak fájdalom.

Híres Newtont megihlette
tréfás kedvű almafája:
telt gyümölcsét elengedte,
s lehullott az, éppen rája.

Hogy november szürkéje legyen ezüst,
ne maradjon el a reggeli torna,
a pipámból szálljon gyümölcsízű füst,
cinke szálljon nyúlszőr kalapomra,
ezért verset írok, tollat ragadok,
tán nem oly vereteset, mint a nagyok.

Színes ruhájában jött az ősz
Rigó csalogatta
Itt az ősz gyere már
Tölgyfa is levelét hullajtja
Pókháló fűzi a harmat gyöngyöket
Erdő szélén vad csörtet
Találkozóra jönnek

Rozsdás leveleken,
dalolgat az őszi szél,
hangszere a fuvola,
több szólamban zenél.

Hova mennek a libák?
Őszi lombhullásban
Hideg jön nemsokára
Néma csend lesz a határban

Héjanász az avaron…
Ady Úr! Nem zavarom?
S Léda Asszony! Még ilyet!
Idenéz a fél liget.

/A ”Marhajóízek” fesztiváljára./

Kint a magyar pusztán csöndes alkonyatkor
Pásztor tüze lobban, minden nap olyankor.
S míg a tüzet nézi számadó s bojtárja,
Felnéznek az égre… tán az Isten látja…

Az átvett gizgazoktól már
nem zengnek összesimulva
halhatatlannak hitt

Szép magyar hazám
Változatos tája
Síkság, dombok, hegyek világa
Van-e még a világnak szebb virága?

Kamrában a körte, alma,
ott sárgul a fanyar birs.
Kazalban a széna, szalma –
magyar ember, miért sírsz?

Könnyezik a Szűzanya szobra
Némán hullik könnye
Jelként üzen nekünk
Értünk aggódik,fáj a szíve

Értünk magyarokért?
Vagy veszélyben Európáért?
Az egész kereszténységért?
Nincs ki könnyét letörölje

Könnyezik a Szűzanya 
Hullik egyre könnye
Nincs ki vigasztalja,
Nincs ki letörölje

Minden rögben elvont illatok
vallomása zsong.
Mélyre hajló fák tövében

Ó, hogy szalad az ősz
Nagyon sok a dolga
Segít neki a nap sugara
Festegeti a tájat színesre
Boldog tőle az ember szíve

A múltnak mély kútjába
már ne nézz bele kérlek,
ne bolygassuk pihenjenek
a régi szép örök emlékek.