Hargita kékell a messzeségben, ködben
vonulnak , markukban tartják
a székely sziklák között, havasi gyopár
csokrukat. Merre jársz még hazátlan vándor,
vár édesanyád ölelő karja
|
Az ősz lépteiben
Vacog az ég,
Didergő kávéscsészében
A hajnal dereng.
|
h 09/11/17
Dáma Lovag Erdő...
Beköszöntött a szeptember
fényes napsugárral
Megérleltette a gyümölcsöt a nyárral
Jöhet a szüret, száll a víg ének
|
szo 09/09/17
Lénárd József
Nem aranyat látsz, csak azt szeretnél látni.
Félsz, hogy amit az aranynak hiszel,
egy kődarab. Csiszoltad aranynak. Ilyen
|
szo 09/09/17
somogybarcsirimek-.
Tündöklő fényes Nap,
Hold bársonyos fénye,
ti vagytok életemnek,
éltető örökös reménye.
|
szo 09/09/17
Dáma Lovag Erdő...
Harangoznak a templomban,
Misére hívnak
Áldott legyen neve az Úrnak
Harangszóra én is elindulok
|
p 09/08/17
somogybarcsirimek-.
Mámorító volt az a bor,
hát leültem, hogy írjak,
de mit tudtam volna írni,
mámorító szép szavakat.
|
cs 09/07/17
Dáma Lovag Erdő...
Öreg fenyők sűrűjében
Abigél áll nagy fehéren
Mint, ha várna, mint, ha hívna
Ő a szívek gyógyítója
|
cs 09/07/17
somogybarcsirimek-.
Ma vasárnap van, de esik,
vagy cseppre-csepp hullik,
jut eszembe a szomorú dal,
kinek bánat, másiknak diadal.
|
Valami idebenn hirtelen megszakadt,
kitéptek lelkemből hangtalan húrokat,
fáj a melódia, kínoznak taktusok,
elmennék messzire, lennének rá okok..
|
sze 09/06/17
somogybarcsirimek-.
Függőágynak hálójában,
sellőt fogott egy halász,
hal pikkelyét elvesztette,
leszek én most madarász.
|
k 09/05/17
somogybarcsirimek-.
Simogat a napfény,
szeptember havában,
derűsek a parki séták,
fáknak lehullt avarjában.
|
h 09/04/17
somogybarcsirimek-.
Felforgattad az életemet,
meggázoltad a szívemet,
ezek után, hogy is lehet,
szeretni majd így tégedet.
|
v 09/03/17
Dáma Lovag Erdő...
Sárgulnak már a levelek
Fecskék tova szálltak
Szeptember int sok diáknak
Vége a ragyogó nyárnak
Gyengül a napsugár, tova szállt a nyár
Vidám jó kedvünk emlék ma már
Csengő szólít tanulásra fel
Diákokat köszönt az iskola, csengő felel
|
v 09/03/17
somogybarcsirimek-.
Sóbálvánnyá merevedett az élet,
letűnt koroknak, ránk maradtak,
mind örömei, mind szenvedései,
hogy bánjuk velük, ha ujjaknak
is gondokat okoznak, megoldásai.
|
szo 09/02/17
somogybarcsirimek-.
Ha majd az óra,
elüti újra a hetet,
talán a régi estek,
vissza-visszatérnek.
|
p 09/01/17
somogybarcsirimek-.
Az örök életnek virágát,
csak nem nekem szakítod?
Kíváncsivá teszel engem,
át hogyan miképp adod?
|
Ha költő lennék,
az Isten szemével látnám a világot,
akkor is,
ha a jóság nincs már ott.
|
cs 08/31/17
somogybarcsirimek-.
Öreg ivónak bal sarkába,
egy rég lestrapált asztalnál,
gondolataiba elmélyedve,
a férfi vörösbort mustrál.
|
Olyan csendre vágyom,
ami a végtelenségig
elkísér
|