Mese, mese száll ma,
Mint egy tündér álma
|
Kávézzunk egyet, és beszélgetni kéne,
rejtett bozótban, árnyékos padon.
Szél elől szaladni és szelet csinálni,
|
sze 08/16/17
Dáma Lovag Erdő...
Mint a friss forrásvízhez
Madár száll le szomját oltva
Mint a harmat cseppet a virág issza
Úgy ébred az áhítat a szívemben
|
k 08/15/17
Dáma Lovag Erdő...
Hogy szaladnak a fák
Az életvonatomat követve
Sok mindent gyűjtöttem tarsolyomba
Sok jót, szépet, bánatot cipelve
|
k 08/15/17
Dáma Lovag Erdő...
Kinyílott a vadrózsa virága
Illatozik rózsaszín szirma
Ragyogva néz a világra
Madár kórus énekét zengi rajta
|
Minden versemben egy kirándulás éled.
Titkot sétálók. Elrepült csókok
repítenek újra és visznek ' sétányok.
|
p 08/11/17
Dáma Lovag Erdő...
Egy szép augusztusi nap reggelen
Rám ragyogott a remény kedvesen
Remény, hogy megszületsz majd
Én lehetek a legboldogabb
|
p 08/11/17
somogybarcsirimek-.
Ott messze a horizont,
előttem a mély óceán,
állok itt egy szigeten,
oly elhagyottan árván.
|
cs 08/10/17
somogybarcsirimek-.
Hosszú évek után,
végre megtaláltalak,
nem változtál semmit,
amióta nem láttalak.
|
cs 08/10/17
Dáma Lovag Erdő...
Hallod a dobszót, hangosan dobolnak?
Kiárusítása lesz az egész falunak
Közhírré tétetik itt a falu végén
A templom előtt, s falu szélén
|
Ha én úr lehetnék a saját földemen:
Szeretetből készítenék egy új utat.
S hívnám, ki velem tart: ne félj, csak jöjj velem!
Jó szóval ékítve nemes, nagy harcukat.
|
sze 08/09/17
Lénárd József
Örök barátságodba kapaszkodok,
Mint egy elesett kisgyerek.
ki megbotlott egy kőbe,
s nyújtsa kezét segítségre.
|
sze 08/09/17
somogybarcsirimek-.
Gyere vissza, ne higgyél a tónak ,
ott hamis vágyak hívogatnak,
sosem voltak bent aranyhalak,
a tavi rózsák is mind hamisak.
|
k 08/08/17
Dáma Lovag Erdő...
Forrón éget a nap sugara
Sóhajt a rét, szárazság sanyargatja
Lehajtja fejét a vadvirág
De eltűnt fölötte a délibáb
|
k 08/08/17
somogybarcsirimek-.
Nem változtam, mint sokan hiszik,
olyan vagyok, mint valaha régen-rég,
csak nem volt hova kiöntsem, megosszam
gondolataim, melyek bennem élnek még.
|
Ha meglátnak, mint visszatérő bűnös,
koldusod vagyok. Harcos életemben
az alázatosság megalázott. Lennék rabló
kis cinkosa, vagy tüzes Jeruzsálem
|
h 08/07/17
Dáma Lovag Erdő...
Tüzesen ragyog a nyári nap korongja
Ő itt az úr, sugarait ontja
Néma csend a pusztító melegben
Falevél sincs, ami rebbenne
Puszta, bármerre tekintesz
Csend honol a tájon
Mint, ha nem élne senki
Ezen a pusztaságon
|
h 08/07/17
somogybarcsirimek-.
Csip-csöpp-csip-csöpp,
hangtalan eső ha szitál,
ez a borongós idő, kihat
kedélyemre, mely oly zilált.
|
Szél suttog a lombok között,
A napfényben játszik,
Hegyek, völgyek, dombok fölött,
Szivárvánnyá válik.
|
Takard be tested, ha fázol. Simító
kezem vágyó paplanod, s ha nem vagyok,
leszek. Éveink fénylő csillagok,
együtt láthatók. Te vagy a szép szó.
|