Gátlásaim rabláncait
széttörni képtelen vagyok...
|
h 05/22/17
somogybarcsirimek-.
Megtépázott vitorlákkal,
árboca tört, másik repedt,
úgy vesztegel sorsára hagyva,
valaha siklott a hullámok felett.
|
Szonett
A lét pünkösdi királyai vagyunk
akár hetven évre, vagy három napra,
miénk a dicsőség csálé kalapja,
sokszor buktatóktól lesántul lovunk.
Lazul fogunk, hiába ősz a hajunk,
dalunk zamata szíveket itatja,
sercen a tollunk, és peng lantunk húrja,
csak énekelünk, ha bele is halunk.
|
v 05/21/17
somogybarcsirimek-.
Mezei virágból
csokrot kötöttem,
a bicajod mellett
futva szedtem.
|
A szerepi puszta nádban,
Betyárlegény ül magában.
Régi életét siratja.
Bús arcában nyűtt kalapja.
|
v 05/21/17
Dáma Lovag Erdő...
Hát elindultak útjukon!
Mint szemedből a könnyek
Meg nem álltak félúton
Mentek, csak mentek.
|
p 05/19/17
Dáma Lovag Erdő...
Pünkösd ünnepe!
Ragyog a nap csupa fény!
Száz sugárból árad felém
Jöjj szentlélek Pünkösdnek ünnepén!
Lélek szállt le és szeretet
Egybe fogja a szíveket
Pünkösdnek ünnepén!
Rózsa kinyílt, fehér kelyhe
Készülünk a szép ünnepre
Pünkösdnek ünnepén!
|
p 05/19/17
somogybarcsirimek-.
Lepke szárnyát kérem kölcsön,
had repüljek csodás helyekre -,
szebbnél – szebb, illatozó virágok
mámorító nektárral, hívogató kelyhére.
|
Már csak szűk két hét az indulásig!
|
cs 05/18/17
Dáma Lovag Erdő...
Ó boldogságos Szűzanya!
Hova lett „Szent Korona” országa?
Milyen átok zúdul nemzetre, hazámra?
Jöhet éhes hiéna földünket felfalja?
Földfogyatkozás zúdul a magyarra!
Mint nap, hold, csillagok az égen
Földünk alólunk fogy el egészen!
Mi nyomorba, szegénységbe süllyedünk!
Homokkal hordják tele szemünk!
|
cs 05/18/17
somogybarcsirimek-.
Legszebb korom időszakát
akkor ott töltöttem,
érett szőlő zamatában
csoda mód merültem.
Dobó téri cukrászdában
egy fagyit elnyaltunk,
a Taverna sok lépcsőjén
többször lebaktattunk.
Egri Dóm alatti pincét
kármentőig megjártam,
írva volt "Isten Lábához"
de azt nem találtam.
|
sze 05/17/17
somogybarcsirimek-.
A porig égő lelkem -
hamvadjon szívedben,
így ott leszek mindig
bűnbánó lelkedben.
|
sze 05/17/17
Dáma Lovag Erdő...
Van egy szép táj a nagy világban
Hol a nap fürdik a hegy csúcsában
Hó takarja az ormot októberben
Napnak ragyog .csillog fénye
|
k 05/16/17
Dáma Lovag Erdő...
Emlékeimben élsz, én szép fővárosom!
De sokat sétáltam a platán sorodon!
Terveket szőttem, s madár zengte énekét!
Néha beborult felettem, s feletted az ég
|
h 05/15/17
somogybarcsirimek-.
A gonoszság rút arcai
végig szántanak rajtad,
megtépázott ős röhejjel
ostorozzák szavaidat.
|
Az esélytelenek nyugalmával,
mint a vágóhídra terelt barom,
várja végzetét a vén Európa.
|
v 05/14/17
Dáma Lovag Erdő...
Ablakomat befutotta a vadrózsa
Feketerigó fészket rakott rája
Feketerigó lett annak lakója
Napfelkeltét rigófüttyel várja
|
v 05/14/17
somogybarcsirimek-.
Mily nyugodt a vize
karéja oly pompás,
ahogy benne áll
a pihenő vitorlás.
Keszthelyi öbölbe
Balaton ölébe,
tobzódik sok színbe,
vizének tükrébe,
a lenyugvó nap
nyugodni tér be.
Ej mi csodás
ez az alkonyat,
hallom a köveket
amit a hullám kóstolgat.
|
Száll a labda, halihó
Játszani az mindig jó.
Menjünk a rétre futkosni,
A pillangókat megfogni.
|
Kilépő küszöbünk fölé fészket rakó
Barna farkú pici madár, Hankó.
A tejszínű lámpáról le-lepottyan,
Sebes röptével röppen nyomban.
|