Holnapután kerekül, kerekül –
most vagyok csak remekül, remekül:
ötvenkilenc befeszül, befeszül,
hozzá hatvan penderül, penderül.

Peng a kasza éle, vígan zeng a nóta.
Aranyló kalásztól ékes ma a róna.
Színaranyban minden, ameddig a szem lát,
Nem is néz az ember… s mért is nézne az mást.

Öreg fának már -
lazulnak gyökerei,
élőhelyet kérnek, követelnek
egyszer, lányai és fiai.

Tiszta fényben,
Hófehéren
Ring az álom
– Délibábom –,
Mint az éden.

Volt egy tücsök, nagyfülű
kezében egy hegedű
éjjel-nappal muzsikált
és csak néha szundikált.

Gyermek korom emlék képe
Péter és Pál ölelése
„Megfértek bíz a naptárba”
S falum búcsújában

Felkiáltó jelet vésett
villámcsapás a fából,
így vált ki az erdőszélen
az élő tölgy magából.

Forró napsugaraktól érik a gabona
Jó termést ígér a búzatábla
A perzselő nap szinte éget
Ontja a szűnni nem akaró meleget

Ha majd írok neked
bátorító szavakat,
lásd meg az életben
mily sok csoda akad,
bánattal szemedben
ha könnycsepp fakad,
az a boldog örömtől

Szeresd az embereket
Hogy Téged is szerethessenek
Ha elfordulsz
Ők ugyanezt teszik veled.

Tavasznak virág édes illatába
merítettem be ezt a levelem,
most úgy írom remegő kézzel,
hogy könnybe lábadt a szemem.

Néha oly jó Veled
Nem is sejted
Veled, csak Teveled
Imádom a lelkedet.

Csigabiga felcsigázva
elindult a hosszú útra
hátrahagyott fűt, fát, bokrot
mamájának kötött csokrot

/Nem forog a Szarvas-i szélmalom
történelmi Magyarország közepe
Nemzeti Összetartozás napjára!/

Nem forog a szarvasi szélmalom!
Nagy lapátjait a zivatar sem hajtja!
Hiába hajtom, tengelyét rozsda marja!
Meg sem mozdul, áll némán magába!

A te világod egy más világ
de mivel nekem túl sötét
én abban járni nem tudok,
vagy elfogadod azt a fényt

A világjáró hazaérkezett. Várta
csipketerítő, s a fonott kosár.
Vigyázott, hogy lábát ne érje el a sár.

Ragyog a nap, Június napja
Lászlóknak van ma neve napja
Ragyog a nap, kék az ég is
Lászlókat köszöntöm én is.