Vissza ne térj kedves galamb,itt már neked morzsa sem akad,szállj vissza, távoli vizek fölé,keress biztos élhető partokat.

Kázmér a pénzét szerette,
Rókus pedig a lelkét simogatta,
Kázmér a pénzét akarta,
Rókus a lényét, a közelségét,
Kázmér sokszor kihasználta, szégyenbe hozta,
Rókus életen át szerette, óvta és vigyázta.
Kázmér többször is meglopta, majd elkerülte,
Rókus sohasem fogadott el semmit,
Csak azt kérte - költs mindent Magadra!

Szép voltál nagyon
A fehér kórházi ágyon
Mikor a poklok kínját
Álltad ki szomorún.

Nem szóltál semmit
Csak némán tűrtél
Mint egy elítélt, ki állja
Hogy megöljék!

Csak kétszer nyílt meg
Édes kicsi szád
Szívtépő volt hallani
A gyermek hívó szavát.

A döbbenet, az döbbent!
Még három emberöltő,
és országunkon emelkednek
a tornyok, az eretnekek,
s magyarok magyarokon röhögnek.

Családokon belül sincs
egyetértés, csak a gyűlölet,
gyűlölete. Verejtékei
képmutató, kerítésbontó
mintha törölgetné, törölgeti.

Mily egyszerű és csendes minden,
Senki sem zavarja a temető lakóit,
Pihennek és nyugszanak,
Mindörökre békében.
Térdelek szeretteim sírjánál,
Némán, fájdalmasan a dombtetőn,
Bár soha ne kéne a rohanó világba visszamennem,
Itt még csak a légy zümmögését sem észlelem.

/Hatvankilenc,Május huszonkilenc!/

Emlékszel, szép volt az a május?
Csupa öröm, boldogság!
Tavaszi szellő hozta felénk illatát
Ígéretet mondott nekem a szád!

Ígéretet, hogy soha, hogy örökké!
Nem engedjük el egymás kezét!
Örök a szeretet szívünkben
Nem választhat bennünket semmi szét!

Kicsi fiam pihensz Te mélyen,
Anyád vigyáz Rád,
Hogy senki ne sértsen,
Vagy tán Te vigyázol Anyukára Kincsem?

Egy vágya, ami embernek lehet
Anyádnak csak az, hogy
Találkozzék Veled.

Ahol szeretet van,
mindig ragyog az ég!
Virágos mező int feléd
Ahol szeretet van,

Hej, a betyár, az a betyár,
Ki tudja, hogy hol, merre jár.
Néha csak úgy viszi lába,
Olyan, mint a lú, ha kába.

Miért csak egy nap van a földön,
hogy kötelező ránk emlékezni-?
hoztatok ugyan törvényeket-Így meg Úgy!
de felejtettetek, felelősséggel szeretni.

A virágkelyhek nevetve nyílnak,
könnyeznek síkos harmaton,
koronát viszek egy öreg sírnak,
tavam tajtékzik fehér habot.

Csillogó, ragyogó gyerekszemek
áhítattal lesik a csodákat.
Tágra nyílt, őszinte tekintetek
mindig kedvesek, mindig vidámak.

Múltam homályos,
jelenem kevés...

/Gyermek vers/

Lánc, lánc Eszter lánc
Kis unokám mit csinálsz?
Hallgatom a meséket
Túl az Óperenciára repítenek!

Lánc, lánc Eszter lánc
Kis unokám mit csinálsz?
Fogom kis pajtásaim kezét
Szép sétára együtt mennék!

Lánc, lánc Eszter lánc
Kis unokám mit csinálsz?
Tanulom az éneket
Együtt énekelünk mi gyerekek

Egy régi képet
hozott a május,
sodorta ide a déli szél,
ki tudja hol készült-?
de a rajt lévők közül,
már egy sem él.

Rajta van Apám-nagybátyám,
a kereszt előtt állnak- és barátai,
sors merre sodorta-?
merre vezettek útjai.?

Az én subám göndör szőre,
A kútkávára van lökve.
Vizet húzok, egyre merem,
Hogy a jószág ne gebedjen.

Térj vissza Drágám
Nagyon várlak Téged
Térj vissza hozzám
Saját képedben.

Akácvirágos emlékek!
Minden tavasszal visszatérnek
Gyermekkori kíváncsiság
Őrzött nekem száz csodát!

Virág illat méhet csalogatta!
Gyűlt kaptárba a virág pora!
Finom méz lett belőle
Dolgozott a sok méhecske!

Én meg csak gondolkoztam
Mi lehet a méh kaptárban?
Mi az a zaj, szorgos lárma?
Mi lehet benn a kaptárban?