Valami idebenn hirtelen megszakadt,
kitéptek lelkemből hangtalan húrokat,
fáj a melódia, kínoznak taktusok,
elmennék messzire, lennének rá okok..
|
sze 09/06/17
somogybarcsirimek-.
Függőágynak hálójában,
sellőt fogott egy halász,
hal pikkelyét elvesztette,
leszek én most madarász.
|
k 09/05/17
somogybarcsirimek-.
Simogat a napfény,
szeptember havában,
derűsek a parki séták,
fáknak lehullt avarjában.
|
h 09/04/17
somogybarcsirimek-.
Felforgattad az életemet,
meggázoltad a szívemet,
ezek után, hogy is lehet,
szeretni majd így tégedet.
|
v 09/03/17
Dáma Lovag Erdő...
Sárgulnak már a levelek
Fecskék tova szálltak
Szeptember int sok diáknak
Vége a ragyogó nyárnak
Gyengül a napsugár, tova szállt a nyár
Vidám jó kedvünk emlék ma már
Csengő szólít tanulásra fel
Diákokat köszönt az iskola, csengő felel
|
v 09/03/17
somogybarcsirimek-.
Sóbálvánnyá merevedett az élet,
letűnt koroknak, ránk maradtak,
mind örömei, mind szenvedései,
hogy bánjuk velük, ha ujjaknak
is gondokat okoznak, megoldásai.
|
szo 09/02/17
somogybarcsirimek-.
Ha majd az óra,
elüti újra a hetet,
talán a régi estek,
vissza-visszatérnek.
|
p 09/01/17
somogybarcsirimek-.
Az örök életnek virágát,
csak nem nekem szakítod?
Kíváncsivá teszel engem,
át hogyan miképp adod?
|
Ha költő lennék,
az Isten szemével látnám a világot,
akkor is,
ha a jóság nincs már ott.
|
cs 08/31/17
somogybarcsirimek-.
Öreg ivónak bal sarkába,
egy rég lestrapált asztalnál,
gondolataiba elmélyedve,
a férfi vörösbort mustrál.
|
Olyan csendre vágyom,
ami a végtelenségig
elkísér
|
sze 08/30/17
somogybarcsirimek-.
Lőrinc után,
búcsúzik már,
fecskékkel int,
búcsút a nyár.
|
Minden kincsem, vagyonom nála tartom,
ezt a tisztséget nem nagyon akarta,
mondják, haragszik bankárra, kufárra,
nem hever bankjegy égi asztalokon.
|
k 08/29/17
somogybarcsirimek-.
Fájdalomtól torzult lélekkel,
valahogy vesztettem utamat,
nagy tervek hulltak mocsárba,
ingoványkeze húzta lábaimat.
|
h 08/28/17
Dáma Lovag Erdő...

Az álmok tengerén üzenek én néked
Egy szál sárga rózsa emlékeztet téged
Egy szál sárga rózsa, hervadt már a szirma
Felhők felett jár, ki üzenetet írja
|
h 08/28/17
somogybarcsirimek-.
Bánatosan szól a hegedű,
húrjai régmúltról zenélnek,
a megviselt öreg vonójára,
hullanak fájdalmas könnyek.
|
Félelmeinket mélyre ássuk,
fájdalmainkból vetünk ágyat.
Kétségeinkkel takarózunk,
magunkba zárva minden vágyat.
|
v 08/27/17
somogybarcsirimek-.
Fent a sziklák, csupasz ormán,
sasok köröznek, az ő birodalmuk,
lent a lankákat, erdők árnyalnak,
ahol feltűnnek, zergék muflonok.
|
szo 08/26/17
somogybarcsirimek-.
Ott vagyok mindig, az álmodók között,
a sötétség kalandorai, bűvös csapatában,
hegytetői fennsíkon, ahonnan körbelátni,
mi történik köröttem, széles nagyvilágban.
|
p 08/25/17
somogybarcsirimek-.
Hullámzó arany búza,
virít sok pipacs benne,
sok közte a búzavirág,
de szép csokorba szedve.
|