Túl a réten, túl a nádon,
egy magas domb oldalán,
négy szép gyermek emlékével,
éldegél ott az anyám.
|
h 04/25/16
Dáma Lovag Erdő...
Már idősödő napjaim
Számlálásával jutok be a révben
Nem tudom,messze még a kikötő
Tavasz után nyár jön-e elébem
|
v 04/24/16
Dáma Lovag Erdő...
Az én hazám Magyarország!
Nem eladó,nem licitálható!
S nem is kell rá foglaló !
Az én hazám csoda ország
Ha mások földjét is elorrozzák
|
szo 04/23/16
Dáma Lovag Erdő...
Hangos szóval kiálltok a magasba
Az Apátság fala néma marad!
Nincs már visszhang,ami kiált
Nincs felelet,néma a szád
|
szo 04/23/16
Mezei István
Mikor nappalba úszik éjszakád,
és a Föld burkában egyet fordul,
reggel napfénnyel mosolyog reád.
ha olykor a bú tölt el álnokul,
|
Régi-új papjai a gyilkolásnak –
megöltétek a fekete bojtárt!
Karjaitok remegve gödröt ásnak,
hol magyar géniusz valaha járt.
|
p 04/22/16
Juhászné Bérces...
Apró száron nagy fejed,
szép szemeid nevetnek.
Bár a neved szomorkás,
oly bűbájos az orcád,
|
Mikor az utcán átmegy a kedvetlen,
azt hiszi, bújával ő az egyetlen.
|
p 04/22/16
Dáma Lovag Erdő...
Kiált a Föld vigyázzatok!
Reng hatalmas haragja
A tűzzel,vízzel ne játszatok!
Eljön a bosszúállás napja !
|
Szűk napjaimból összerakni éveket,
szóval, dallal kitölteni néma hiányt,
elűzni árnyat, mely folyton követ,
kiírni magamból, ami fáj, és bánt.
|
cs 04/21/16
Dáma Lovag Erdő...
Tanítottak szépre,becsületre
Villany sem volt,de ők
Fényként jártak,mi fényt követve
Lámpások voltak a tudás mezején
|
Ha tanítanék
az ékes magyar nyelv lenne
csupán minden eszközöm –
amin a vendég üdvözöl
és ha elmegy, elköszön.
|
Most minden a halálra emlékeztet –
csak a vég, amit nem tudok feledni.
Rég nem érdekel semmiféle kezdet:
a mindenen túl közelít a semmi.
|
Elismerést várunk, mert MI nagyok vagyunk.
Pedig minden, amink van a Teremtőnktől kaptuk.
|
És a mentő megérkezett... veled
te nem értetted, mi történhetett
hogy kerültél ide, mi ez a hely
s a szoba olyan, mint egy vesztőhely
|
Kezdem érteni Kosztolányit:
öregszem, s a halálra gondolok.
Valami titkos kód irányít –
akiket nem, azok a boldogok.
|
Tavasz ragyog,
patakba csobban
a szivárvány,
dalol az ég,
és annak
minden fénysugarán
tavasz ragyog.
|
Tenyerem meleg fészkébe
szerelmet hozó tavasz
ütött tanyát,
|
v 04/17/16
Juhászné Bérces...
Varázsedény, s a hatása
Átváltoztat hiénára.
Akit megcsap az illata,
Nyálcsorgatva szagolgatja.
|
szo 04/16/16
Mezei István
Már enyémek a kék tükör- tószemek
sóhajom a meleg hajnali pára
nemrég ráleltem annak is titkára
hogy oldjak magamba felhőt és eget
vérbokraim rejtik a vörösbegyet
bennem a ritmus madár-szívdobogás
félelem öröm amint széttört tojás
az életnek hasít boldogan helyet
a szöveteim szaggatják a sztrádák
parcellázott rét a völgyhidak tövén
|