Megszólítottál: mint a bizánci császár,
ki segítséget kért Orbán pápától.
Alma virágát, nehogy lefestegessék,

Hat fekete bivaly –
       rossz lelkiismeret,
földöntúli, sötét,
       könnytelen menet -

Madárka száll a víz felett,
szél csücsül a fán,
a tavaszt is kifecsegi, 
mint a tulipán.

Ma még ölelheted? Szeresd, csókold, imádd!
Simítsd eres kezét, kérdezd ` - Anyám, mi bánt?
Hímes csipkés kendőt illesz homlokára.
Mosolyogj..... ha tudsz még, ... mutass a naptárra.

Őröl még az emlékmalom
Takarítás volt szombaton
Színdarab a néprádión
Anyám keze a vasalón

Nagy pocakban kis mocorgó,
izgő- mozgó csöppnyi fény,
rugdalózik éjjel- nappal,
úgy ahogy az belefér.

Anyák napi üzenetem,
sírdogálok hűlt helyeden.
Merre vitt a kegyes végzet,
kémlelem a messzeséget.

Kocsi mésszel - ha megázik,
de hosszú az út hazáig!
Sityereg, sutyorog a mész,
füstölög, gőzölög az ész.

Csönd van. Siető léptek átléptek kiálló
árnyékköveket. Évezredeken.
át az út porát verte itt sok esőcsepp.

Túl a réten, túl a nádon,
egy magas domb oldalán,
négy szép gyermek emlékével,
éldegél ott az anyám.

Már idősödő napjaim
Számlálásával jutok be a révben
Nem tudom,messze még a kikötő
Tavasz után nyár jön-e elébem

Az én hazám Magyarország! 
Nem eladó,nem licitálható!
S nem is kell rá foglaló !
Az én hazám csoda ország
Ha mások földjét is elorrozzák

Hangos szóval kiálltok a magasba
Az Apátság fala néma marad!
Nincs már visszhang,ami kiált
Nincs felelet,néma a szád

Mikor nappalba úszik éjszakád,
és a Föld burkában egyet fordul,
reggel napfénnyel mosolyog reád.
ha olykor a bú tölt el álnokul,

Régi-új papjai a gyilkolásnak –
megöltétek a fekete bojtárt!
Karjaitok remegve gödröt ásnak,
hol magyar géniusz valaha járt.

Apró száron nagy fejed,
szép szemeid nevetnek.
Bár a neved szomorkás,
oly bűbájos az orcád,

Mikor az utcán átmegy a kedvetlen,
azt hiszi, bújával ő az egyetlen.

Kiált a Föld vigyázzatok!
Reng hatalmas haragja
A tűzzel,vízzel ne játszatok!
Eljön a bosszúállás napja !