Már pattanásig feszül a húr bennem,
De megmenekültem újból és ismét,
A tegnapokban nyakig elmerültem,
Ma mégis kinyílott felettem az ég,
|
Amikor a toll majd kihullik kezedből,
abba tán a Föld és ég is belerendül.
|
Ne ítélj el, ha néha
szavakká törik szét
bennem a keserű bánat,
ha enyhet kereső ima
helyett kitör belőlem
a korbácsolt alázat.
|
szo 03/19/16
Dáma Lovag Erdő...
Üzenetet küldök
Én a nagymamámnak
S mindenki másnak
|
Ha olvasol, a gyenge lámpa mellett,
arcodon a fény megcsillan. Könnyed
örömgyöngyök. s minden emléked
a múltadból, építi a jövőd.
|
...ne sírj kérlek, ha halott fát látnál...
|
Tükörsima az út Szeged és Békéscsaba között -
a negyvenhetesen frissen terített az aszfalt:
szénfekete, széles szalag – még szinte gőzölög.
Tapad a gumi, duruzsol a motor. Tapasztalt
|
cs 03/17/16
Juhászné Bérces...
Kéjes éjen vágy ha lobban,
két szív hogyha együtt dobban,
az életnek tengerén
testet ölt egy új remény.
|
Repülnék hozzád, de nincsenek szárnyaim,
Visszahúz a Földre a gravitáció,
Eligazodnék esőfelhők árnyain,
A magasság nekem nem volna riasztó.
|
Negyven éve volt egy május, de régen volt, tova szállt.
Szívem megtelt szerelemmel, az Ő szíve is rám várt-
És mi volt még…?
Felettünk volt a kéklő ég.
|
sze 03/16/16
Juhászné Bérces...
Székelykapu az út mellett
Csalogat, rajt át kell menned,
Lombsátor a fejünk felett,
A magasba lépcső vezet.
|
sze 03/16/16
Dáma Lovag Erdő...
Hazánk egén felragyog a szivárvány
Mint piros-fehér-zöld kokárdán
Ünnepre szólít felrázva bennetek
Ne aludjatok,emlékezzetek !
|
k 03/15/16
Dáma Lovag Erdő...
Esik eső,hull a havas eső könnye
Hol vagy te forradalom szent ünnepe
Március Tizenötödike?
Hol vagytok ti hős hazám fiai?
Hazánk harcát most vívja ki!
|
Még nincs itt az idő,
még maradj velem,
mint mikor gyermek voltam,
és fogtad a kezem...
|
Ne hidd, hogy véletlen, ha meglátsz valakit, dobban a szíved és tudod;
Egymásnak szántak valahol, s ez lesz az igazi, rád vár, te vártad, s várod.
Tél volt akkor, fent havas volt a táj, s lejjebb a parkon át tavasz suttogott.
Nem feledem azt a télvégi tavaszt: január végén, a hegyek felé tartó utamon.
|
Hiányzol! E szó nem elég
Ahhoz, hogy mit érzek!
Ámor nyila még bennünk van,
remélem te is így érzel!
|
Ím, hát eljött március idusa –
Julius Caesar, Ferdinánd: rettegj!
Ma felzeng a lázadók himnusza.
|
Lírába csobban a tavasz,
az ég kertjében
színes buborékokkal
játszik a szél.
|
Te vagy nékem a kenyerem és a só,
mert mellettem állsz, ha magam elhagyom,
lázasan, gyengén vacogok vackomon
a kín mar belém, mint hóhér, vasfogó.
|
Napjaink zsörtölődései, ma szinte végtelen.
Idegen méreg szitál az ólomszürke égből,
a métely kényszere érezhető a rendben ,
és mesélek néked a féltő magyar szívről.
|