Kezdem érteni Kosztolányit:
öregszem, s a halálra gondolok.
Valami titkos kód irányít –
akiket nem, azok a boldogok.
|
Tavasz ragyog,
patakba csobban
a szivárvány,
dalol az ég,
és annak
minden fénysugarán
tavasz ragyog.
|
Tenyerem meleg fészkébe
szerelmet hozó tavasz
ütött tanyát,
|
v 04/17/16
Juhászné Bérces...
Varázsedény, s a hatása
Átváltoztat hiénára.
Akit megcsap az illata,
Nyálcsorgatva szagolgatja.
|
szo 04/16/16
Mezei István
Már enyémek a kék tükör- tószemek
sóhajom a meleg hajnali pára
nemrég ráleltem annak is titkára
hogy oldjak magamba felhőt és eget
vérbokraim rejtik a vörösbegyet
bennem a ritmus madár-szívdobogás
félelem öröm amint széttört tojás
az életnek hasít boldogan helyet
a szöveteim szaggatják a sztrádák
parcellázott rét a völgyhidak tövén
|
Újember! Új nyűgöd, s bakód –
mert hiszel, mert tűröd – a kód.
|
Valamikor réges-régen,
évezredek homályában,
a Szent-Anna tó helyében
hegy állott nagy magányában.
|
Bocsáss meg, hogy oly soká kerültem sírodat!
Vágott virágot nem tettem föléd hajolva
csontőrző, rezzenetlen márványtakaródra.
Vérző szívem se vittem oda, hogy dalolna
nem szűnő hiányodról tépdesett kínokat.
|
Nem harcolok, hagyom...
|
Jaj, de jó,
jaj, de jó!
Mit mondott a rádió:
gumicsontot rágni jó…
A kormány amit előbb bezárt,
most kinyittatna minden bazárt.
|
Jár a
postás, vad kutyák ugatnak
rája.
|
Faiskolában,
kis srác korában
láttam meg vézna
törzsét. Árnyéka
egy öreg tölgynek –
nagy, sötét körlet –
lopta, elfödte
folyton előle
a napsugarat.
|
A szememben Te örökre fiatal
maradsz, mintha még szerelmünk elején
járnánk, mikor bennünk égett a remény,
napunk átitatta élet-diadal
|
„Hun” vagy Attila? Vagy talán egészen székely?
Mondd: hol bújik a költészet, hol van a székhely?
Ugye? Éreztem én: a szívben lakik a vers,
az agy csak nevelgeti, amíg véres és nyers.
|
szo 04/09/16
Dáma Lovag Erdő...
/József Attila születésnapja/
|
szo 04/09/16
Mezei István
Ahogy jöttél, és elmentél
|
Mert szereted a szépet,
hát elküldöm néked
ezt a virágos, zenés képet.
Fák virága, vagy virágos fák?
Babonázva nézed
a színskálás rétet--
az idő pillanata fogta
egyszeri csodát.
|
Szerelemkelyhekkel dús magnóliám
naphosszat kelleti magát a kertben.
Látványa túltesz minden harmónián:
királynőt játszik bujaságtól telten.
|
sze 04/06/16
Dáma Lovag Erdő...
Írom soraim versenyt az idővel
Szomorú magányban, az eltűnővel
Egyszer csak itt terem unokám
- Míra - a kis szöszi, csörfös lány
- Mama kérdezi mosolyg arccal -
|
Szerencse fel, szerencse le...
|