Fénylik az áldás,
fénylik a ház,
hitben az Isten,
hitben a ház

Most zilált, zavaros, kusza az összkép,
otthont keres a szegény és hazátlan,
hazug göröngyök gördülnek szerteszét,
szabad vagyok éhes emberkarámban.

Hiába kapaszkodik a nyírfalevél
Letépi az ágáról gonosz őszi szél
Végül majd legyőzi sorsának vad tele
A nyár emléke ott a sárban is vele

Ki bontja le a lelkekben a vasfüggönyt??

A vasfüggönyt lebontottuk
Ollók csattogtak,mementónak
Emléke ott maradt szívekbe zárva
Vasfüggönyös  múltunk siratására

Megbicsaklott az idő, de meg nem áll,
zsíros barázdák, megbúvó vetések
ölelnek, életet rejt alvó méhed,
e barna fonnyadás most csak tetszhalál.

Ez a történet valós személyekről szól, ők ihlették ezt a történetet!
Isten óvja és kárpótolja a gondviselés a leírt szenvedések miatt balladám szereplőit, szeretettel, tisztelettel Zoli.

Gyertyaláng lobban
színes mesékből,
hófehér úton
pihen a táj.

Versmorzsa

Gomolygó hideg
didereg a szeretet
a képzelet fest.

Csöndbe burkolózik a táj,
köd takarja el a Napot,
lassan az ősz elszundikál,
könnye az ablakra fagyott.

Elég lenne egy barát tiszta háza
Ahol kedves vita hozhatna lázba
A faasztalon egy kockás terítő
Hiába gomolyog odafenn felhő

Teleírtam sok füzetem
Utolsó lapra írom versem
De te itt vagy nekem
Itt teremsz „ Szememfényem”

Hiába is mondókáztak
nekem olyan szépen,
a levelek szunyókáltak
csendes őszi szélben.

Kit nem zaklat kétely gondolat
nem őriz magában arcokat
nem kínozza sok fájó emlék
akit nem zavar lét a nemlét

Kis csengő, nagy csengő,
boldog a teremtő,
hatalmas egekből,
kacagást teremt ő.
 
 

Már, csak elvétve hallom
a készülő madarak énekét,
hűvösödik, s a léthez
igazítja minden az életét.

Jó reggelt krákog a ködből a sok kár,
nem ad eledelt a letarolt határ,
az otthonom szerényen emelt légvár,
minden rászorulót szeretettel vár.

Hulló falevél
színes falevél
elvisz elsodor
tova a szél

Egy kis előhangulat :)

Karácsonykor fehér dallam
szállingózik  szépen,
kis családok nagy családok,
szánkóznak a téren...