Álmos az erdő,
alszik a táj,
csendben a szellő
fénydala vár.

Ringató égen suttog a szél,
mese száll a mindenség felett,
hófehér lépésben itt a tél,
a szél faágra tekeredett.
 

Ildikónak

„Mondottam ember küzdj
és bízva bízzál!”
/Madách Imre emlékére :”Ember tragédiája”/

A csend hullámhosszán már magamat hallgatom,
enyém a napom, a holnapom, a fényeken
nem kell osztoznom, siket, néma a telefon,
a mindenség szép zsivaja nyüzsög fel bennem.

Én láttam....../1956.nov.4./
Én láttam elbukásod
Ó szent FORRADALOM !!
Még fiatal voltam,de elmondhatom
Értettem minden jaj szavát
Láttam a menekülök áradatát
S láttam a szenvedő anyát,apát

Éjpuha csendben 
alszik a város 
hópihe álmán 
csillog a szél

Azt mondták az első szavam
biztos hogy majd apa lesz,
engem senki nem kérdezett,
de figyeltem mit apa tesz.

Vártam Rád
Mikor dalolva rohant a patak
Napsugár tündérlányai benne kacagtak
Mikor a lila ibolya nyitotta kelyhét
Orgona illattól tele volt a lég
Vártam Rád

Mikor a bodza bokor énekelt
Gyermek korom szép emléke
Jutott most eszembe
Mikor az udvaron a bodza bokor

A Hazug, Torz Mítoszok csak lassan ölnek,
lelkünkből az Empátia végleg eltűnt,
Szeretet éltető sója kell a Földnek,
mert dölyfös hipokriták bábjai lettünk.

Óriások most a házak,
mindig, mindig kukucskálnak.
Miért takarják a Napot?
Ott is hagytam csapot- papot.
 

/Novemberr negyedikére/

Vajon eszedbe jut- e, hogy  mi történt jó ötven éve,
amikor dübörögtek hazánk földjén az orosz tankok?
November negyedikén elkezdték szétlőni Budapestet.
és leverték Kádár kérésére a magyar forradalmat.

 November negyedike

Téli csendek jönnek,
takaró a földnek,
mindig tündökölnek,
téli csendek jönnek.

Csak a lélek sajog, a szám hallgat,
megértem és érzem mély fájdalmad,
nem jár jutalom, nem jár köszönet,
sírd át hozzám némán is őszödet,

Ma is korán keltem, kellett a kakaóm,
olyan is lett tőle az én kis takaróm...

A menekülő harcos
Akit úton talált a szél
Szívében a félelem vert tanyát
ingoványos ösvényen