Pördül- fordul a napsugár az égen, 
szivárványszív minden virág a réten, 
szivárványszív minden virág a réten, 
illatozik az egész mindenségen. 
  
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Amikor megfújta, szinte belénk sajdult, 
mélabús szomorún szívfájdalmat jajdult. 
Mozdulatlan megállt, döbbenetes arccal, 
szobormerevséggé fagyott torz alakkal. 
Tán cikázó villám sújtott most beléje, 
testet – lelket tépő zsongással kísérve 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Holdfényben lépkedsz, csillan ösvényed, 
csendesen dúdol benned a lélek, 
szél hegedűjén lombok suttognak, 
tóvize csobban égre hajolva. 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Az idő tűnik, majd újra visszajő, 
korhadt, avult lesz, ami ma friss és új, 
szunnyadó magból az élet újra nő, 
és a lét a napfénybe kiszabadul. 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
      szo   01/03/15 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
        
Tegnap még jégvirág 
Nézett be az ablakomon 
Ma napsugár ragyog az arcomon 
Felolvasztja a jégpáncélt a földeken 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Talán a fák sosem halnak meg, 
akár a hegyek vagy a csillagok, 
kiállják az idő próbáját, 
akármennyire nagyok a fagyok. 
  
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Hosszabb már a nappal, rövidül az élet, 
az örök sötéttől miért, hogy nem félek, 
egyre több az évem, kevesebb a fogam, 
ezt tette velem a lusta időfolyam. 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
      cs   01/01/15 
  Juhászné Bérces...  
 
  
       Minden jó magyarnak 
gondoskodó hazát, 
érezhesse otthon 
szülőföldjén magát. 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
      sze   12/31/14 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
       Ó év fogta tarisznyáját 
üres volt már nem várták 
el szaladtak belőle a napok 
Elkoptak a hónapok 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Sajnálom ezt az évet. Tudom az idő kérlelhetetlen. Ezzel együtt életem egyik legszebb éve volt ez. Sok szépet hozott. Tartalommal töltötte meg napjaimat, lelkemet. Azt kérem, 2015 ezt kövesse, hozzon mindenki számára reményteljes boldog új esztendőt.
     
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Az édesanyák sosem halnak meg, 
gyermekük szemében ragyog fényük 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
      k   12/30/14 
  Juhászné Bérces...  
 
  
       Pukkan a pezsgő, 
Gyöngyözik gyöngye, 
Színes fénycsóva 
Omlik a földre. 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Hold dalán ringó szél, 
ragyogó csendes éj, 
nem fehér ez a tél, 
nem fehér, nem fehér. 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Mit is keresek én ezen új esztendőn 
hisz rongyos tépett a lepedőm legelőm 
ellopták őseim házát repeszti tél 
a hordószónok a nagy semmiről beszél 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
      h   12/29/14 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
       Az a Szilveszter éjszaka 
/Ronald unokámnak születésnapjára/ 
Ültünk a teraszon ketten 
Néztük a szikrázó csillagok 
Fényét a tó vízében 
Csillagok repültek fel az égbe 
Elégve hulltak,megsemmisülve a földre 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
      v   12/28/14 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
        
Feltör a fájdalom minden évben 
Gyermek sirató csendben 
Ég a gyertya lobban lángja 
Kezem kulcsolom imára 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Hó nélküli tél az ég, 
kabátja a mindenség, 
felhőkből van meleg sálja, 
várakozik kis csizmája. 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Már fakó a rét, 
és visszavonhatatlan 
ráteszi kezét 
szívemre a tél, fagy van, 
bú a szavamban. 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
      szo   12/27/14 
  Dáma Lovag Erdő...  
  
 
  
       Lelkünkből egy kis darab 
leszakadt már régen 
Keringett egyedül 
a világmindenségben 
    
  
 
           | 
              
          
                  
            
  
       Virág nyílik az égbolton, 
a Nap kacarászik, 
álmodozó erdők között, 
a szél sosem fázik. 
  
    
  
 
           |