Vörös tenger hullámzása,
Szemet vonzó a látványa,
Izzik forrón, szinte lángol,
Szerelmesen ég a vágytól.
 

örömködött a föld a talpa alatt

Névnapi köszöntő

/Szép Jolikámnak és Soós Jolcsikámnak/

Mikor millió virággal köszönt a nyár
Mikor száz sugárból ragyog a napsugár
Mikor minden jó barát téged köszönt
Mikor szíved tele csurdig boldogsággal

Azt tudtam, éreztem, erről az Erdélyi útról fogok írni egy verset.

Nem morbid csak elkerülhetetlen

...az ég is leszakadhat...

Ősök nyomdokán

Reggeli séta a zalatárnoki Szent György hegyen

Májusi napfény nevet az égen,
Gyöngyharmatkristály kíséri léptem.
Őzike fürgén fut el előttem,
Sűrű lombok közt bujkál előlem.

/Ducika emlékére.Siófok-Balaton-.Szabadisóstó/

Már nem tűnődöm tovább a nagy semmin,
behajtok ajtót, spalettát, ablakot,
vitorlát bontok, mese vár odakinn,
naivnak lenni kegyelmi állapot.
Tettek, mulasztásaim pókhálója

I.
Mikor eljössz hozzánk
Futórózsám kivirágzik
A nap a felhővel
Bújócskát játszik
Május izzik a virág illatától
Karom ölelésre tárul

Virágbontó május újra itt van végre,

Félreteszem gondom, s indulok Erdélybe.

Hívogat Csíksomlyó lassan már egy éve,
Több százezer magyart Pünkösd ünnepére.

a virágkelyhek nevetve nyílnak
sírnak a síkos harmatok
koronát viszek egy öreg sírnak
tó tajtékzik fehér habot
barackfa mosolyok a világra
fürdeti napfény a zápor

Elég! Kilencven évig kellett várni,
hogy nemzetünk összefogás napja,
Trianon legyen! Óh, micsoda hajsza.
Országházunkban törvény mondta ki.

Kihunyt az a nap és meghalt az alkalom,
nem mesélsz nekem korhadó padodon.
Vérfürdőbe vittek egykor a vonatok,
karod kiöntött ágyúkat vontatott.

Mikor Édesanya gyermekét tanítja
Az első magyar szóra
Mikor szívedben él még a hazaszeretet
Mikor a nemzet még él !
Akkor se feledd TRIANONT !