A színesen vigyorgó plakátok alatt
éhes csecsemő sír, mint koldusporonty,
az anyja egy koszos kukából kapargat
életet, a pólyája szennyes, tépett rongy.
|
a fényhez odabújnak
|
Míg én lázadtam, addig Te tűrtél,
engem a fájdalom, Téged annak
hiánya űz halálra, örök tél,
|
szo 03/29/14
Juhászné Bérces...
Mit most elmesélek
Szomorú történet,
Valós, pedig hinnéd,
Ilyen nem történhet.
|
szo 03/29/14
Mezei István
Mikor megszülettem, mindent tudtam,
de nem tettem a szebbért, a jóért,
maradjon a világ, úgy ahogy van,
féltem a nagy, láthatatlan hóhért.
Nem szóltam, írtam, nem kiáltottam,
|
szo 03/29/14
Dáma Lovag Erdő...
Mikor szívedbe megnő
A kilátástalan fájdalom
Mikor úgy érzed nincs irgalom
Mikor nehéz súlyt cipelsz válladon
Mikor minden összeesküdött ellened
|
p 03/28/14
Dáma Lovag Erdő...
Mint a tavasz virága
Nyiladozol szépen
Szívem boldogsága vagy
Én gyönyörűségem
|
p 03/28/14
Juhászné Bérces...
Tavaszi szél te láttad Őt,
A hős forradalmár költőt.
|
Hosszú volt az út a múltból a máig,
a semmi lényege tőlem elzárva,
lehet, mikor a halál rám villámlik,
sötétség kerül majd a napvilágra.
|
Lassan a vizeknek végére érek,
a távlatom homályos és nem tiszta,
fojtogatnak a nyugdíjak és bérek,
de nem vagyok levert és pesszimista,
poggyászom már csak a megmaradt élet.
|
megrajzoltalak
ringatom a szelet
|
sze 03/26/14
Mezei István
Néha beborul a tavasz-ég felettünk,
mindent megtanultunk, semmit nem feledtünk,
ma még fanyarabbak a szánkban az ízek,
a május majd illattal átölel, fizet,
|
sze 03/26/14
Dáma Lovag Erdő...
Magyar határ szélt,ha ritkán járod
Új házak nőnek ki,meg sem látod
De ezekre nem magyar lobogót tűznek ki
Mert más a nemzetük,más zászló díszíti
|
tiszta szívben gyermek légy
|
k 03/25/14
Dáma Lovag Erdő...
Tarisznyámban madárlátta kenyeret hoztam
Utam száz ösvényen vezet
Gyermekkorom kincse szívemben
Nem múlik az emlékezet
|
Kopott falon öreg órainga,
minden ütés bánatom tiltja,
mintha a lelke már bennem ringna,
a szobám vele egy meghitt kalitka.
Az ablakok, a szürkéskék szemek,
megtörve ontják rám a fényeket,
az ember rabként is boldog lehet,
mert már mindig együtt leszek Veled.
Kapumat, ajtómat, sarkig tárnám,
úgy fáj, kínoz ez a magány-járvány,
|
|
v 03/23/14
Dáma Lovag Erdő...

Eljött a csend
A nap nyugovóra tér
A csend palástja takarja az éjt
Elcsitul minden fájdalom
|
Ha éjszaka kékje, piroslik, s szél támad,
felhőket görgetve, vad iramban vágtat.
Mi tegnap még nyílott, illatot árasztva,
virágsziromként lett bimbóknak magzatja.
|
szo 03/22/14
Dáma Lovag Erdő...

Dáma Lovag Erdős Anna :
Hortobágy dicsérete
Ó te szép Magyarország
Csodálatos tája
Nincs a világon senkinek
Ilyen mesés Hortobágya
|