| 
  
       Kerested az utat, mely tova mutat. Kerested a fényt, mely betölti a tért.
 
 | 
          
                  | 
  
       Kéklik rajtam a bér-nyugdíjaláfutás, már a sárga csekkekből gyűjteményen van,
 tegnaptól ellenségem lett szegény postás,
 azzal fenyeget, hogy ő a halhatatlan.
 | 
          
                  | 
  
       Egyszer a nap, mikor elköszönt az égtől, sötétebbre vált az, a világoskéktől.
 Fáradtan kutatva, azt a pontot nézte,
 hol eljönni szokott, éj első vendége.
 | 
          
                  | 
  
       Ha nem hagynak pihenni izgága sejtek, és bezárulnak előttem az álomkalodák,
 
 | 
          
                  | 
  
       ...szíve jósága megmaradt...
 | 
          
                  | 
      szo Mezei István12/07/13
 
       Röpke rímek
 | 
          
                  | 
  
       Kedves, öreg Télapó! Van zsákodban minden jó?
 Talán annyi Télapó,
 Üres puttony nem való.
 Sírnak is a gyerekek,
 Ha Télapó is kesereg.
 Ügyes, kedves Mikulás,
 Zsákja bizony tele már.
 
 | 
          
                  | 
  
      
 Itt leltem már honomra a tavak mentén,és most elérkezett a telünknek ideje,
 nyugalmamat másutt hasztalan keresném,
 reményemmel együtt itt lesz eltemetve.
 | 
          
                  | 
  
       Mintha szólt volna hozzám valaki, vagy ez a legújabb tévedésem,
 talán, egy hangot fogok hallani,
 és megtorpantam, az égre néztem.
 | 
          
                  | 
      sze Mezei István12/04/13
 
       Szivárványt sóhajtottam az égre még, végre sem gondoltam, bár beteg voltam,
 mert törött kezemben volt a messzeség,
 édesanyám adta vigasztalóan.
 | 
          
                  | 
      sze Mezei István12/04/13
 
       Fuldoklik, ki ma ír, mintha víztükörre
 róná sorait.
 | 
          
                  | 
  
       A múlt nekem hűtlen szeretőm volt mindig, és a jövő kacéran cédaként hiteget,
 de a jelenem forrón mellemben izzik,
 bárhonnan törnek rám a sötét fellegek.
 | 
          
                  | 
  
       Jöjjetek sötét, decemberi éjszakák A néptelen tereken és utcákon,
 egy-egy ablakban imbolygó fény, félénk láng
 pislogja közeleg már a karácsony.
 | 
          
                  | 
  
       Az év minden napján, ott mélyen bent rejtve egy apró kis zugban, árván elfelejtve.
 Hordozod magadban, és nem is tudsz róla,
 csak mikor előjön, nézed csodálkozva.
 | 
          
                  | 
  
       ...sok szeretettel...
 | 
          
                  | 
      szo Mezei István11/30/13
 
       Csak egy álarc, amit rajtam láttok, ne tévesszen most meg ez titeket,
 ugyan mélyek arcomon a ráncok,
 táskás szememre kell a szemüveg.
 De eljárok még bármilyen táncot,
 
 | 
          
                  | 
  
       Ha nem úgy gondolkodtok, ahogy én, 
 | 
          
                  | 
  
       Eljött a tél, vele sok fagyos éjszaka, tízezrek laknak az ég alatt, nem házban,
 dermeszt a hajléktalanok rekedt szava,
 nyomorukkal leszek én most is hazátlan.
 | 
          
                  | 
      sze Mezei István11/27/13
 
       Athénban a demokrácia haldokolt, Szókratész lesétált lassan a piacra,
 megnézte, mit árul a pár árus és bolt,
 bár tudta, az élete utolsó napja.
 | 
          
                  | 
  
       Ahogy egymással bánunk, olyan a hazánk, és most valahol elrontottuk a sorsunk,
 véres jeleket véstek a csillagok ránk,
 lelkünkben irdatlan púpokat hordunk.
 |