Nekem az ősz álmodozó kis patak,
tiszta tükrében az égbolt is ragyog,
már régen a szívembe csókoltalak,
nincsenek vacogó éjek, nappalok.
 

Pilis szent hegyünket nézem 
Piramisok alakját, mását érzem
Mint,ha Föld szíve lüktetne benne
Piramis alakja,szent minden köve 

Virulj, virulj ki virágom, 
színed, pompád megcsodálom, 
áhítattal, rajongással, 
megsimítlak szemsugárral. 

Tőled tanultam oly rég halott anyám
Mindent, Te csentél édesen fájdalmat
A szívembe rövid életed alatt
S reményt, e föld nékem is hazám, talán.

A fák lombjáról lecsorog a napfény,
messziről int búcsút a nyári táj,
rózsák szirmán megpihen az őszi szél,
rőt színűre fest mindent a határ.
 

Felragyogott a fény az égre,
Elhalványultak, a csillagok,
Ébredj hajnal! Ő szólt, és meglett,
S a millió csillag, aludni tért.

Ó ifjúság vágy röptű madara !

Ó ifjúság jöjj vissza egy szóra
Repülj,repülj te boldogság madara
Szívünk ha tele van tiszta szeretettel
Nem veheti azt tőlünk soha,senki el

Belső hangomnak nyugalma jutalom,
szerinte a világ szép is lehet,
hol megpihennek a feldúlt idegek,
bátran evezhetek tündértavakon.

Gyermekünk álma
tiszta csermelyből fakad
 

Még egy utolsó keringő
Oly szép,oly felemelő
Egy utolsó tánc
Óvatosan lépj,jól vigyázz
 

Megbocsájtom,hogy megbántottál
Mert szeretlek téged
Nem tudnálak már feledni
Képmásod lelkembe égett
Megbántó szavaidat vissza nem adhatom
De nélküled az életem szomorú nagyon

Köszöntelek iskolám
/Bősárkányi iskola 3OO éves/

A kezdetek „kezdetén midőn az Ige
kitaszított minket a létbe semmibe

Az Isten csendjébe mártom a tollam,
minden kis csillag az ölembe pottyan,
szemébe nézek az égi áldásnak,
időről időre szívemhez szállnak
az angyalok.
 
 

Csokorba kötöttem mezei virágot
Margarétát, szarkalábot,pipacsot
Amit a mezőn nyáron találok
Belekötöm gyermeki jóságot

Még nem zúzmara, csak az első, őszi dér,
egy régi szeptemberről édeset mesél,
még messze a készülődő fagy és a tél,
de kályhámhoz telepszik a behorpadt tér,

Elkergette az ősz a nyarat
Futott előtte,csak úgy szaladt
Esőfelhőt küldött utána
Csak emlékezzünk a meleg nyárra

Csak az olvassa el,
aki szereti a csendet,
szivárványba fonja
mint az esőcseppet.