| 
  
       Elnémul a világ, hamar sötétedik, az eresz, nem csepeg, jégcsap meredezik.
 A napfény élesebb, de meleget nem ad,
 cipőd jégen kopog, talpára, hó tapad.
 | 
          
                  | 
  
       Hozzátok el házamba ma magatok, hagyjátok most a hideg gyűlöletet,
 ha az estémet mosollyal szórjátok,
 boldogan ünneplek együtt veletek.
 | 
          
                  |  | 
          
                  | 
  
       ...váratlan vendég a bánat...
 | 
          
                  | 
      sze Mezei István12/18/13
 
      
 Odakinn szerekkel mérgezik a földekmagukat, én kristálytiszta vízre vágyok,
 az erdők tilalomfástól földre dőlnek,
 elszórt magokban vajúdnak a talányok.
 | 
          
                  | 
  
       ...hatvan év felett...
 | 
          
                  | 
  
       Szonett 101
 | 
          
                  | 
  
       Az égtájak szeszélye hányszor becsapott, Bár Isten szándékú volt mindig a szívem,
 De a szememre deszkázták a vakablakot,
 A nyekergő kordélyt is hintónak hittem.
 | 
          
                  | 
  
       Versmorzsa
 Akár törzsét akéreg, télbe fagyva is
 ölellek Téged.
 | 
          
                  |  | 
          
                  | 
      szo Mezei István12/14/13
 
       Ezt a versemet Zoli barátomnak ajánlom hálából, szeretetből
 | 
          
                  | 
  
       Ezt a versemet Mezei Pista barátomnak írtam, ajánlom, szeretettel...
 | 
          
                  | 
  
       Betlehemben, ahol született az Úr, nem engedték be a házakba,
 pedig kopogtatott. A hideg istállóban
 ahol megszületett, állatok vették körül.
 | 
          
                  | 
  
       ...pátosszal írnék...
 | 
          
                  | 
  
       Röpke rímek
 | 
          
                  | 
  
       ...mostanában...
 | 
          
                  | 
  
       Átlépve poshadt pocsolyák, Félre rúgok nyálkás rögöt,
 Fogadom sorsom angyalát,
 Menekülnek az ördögök.
 | 
          
                  | 
  
       ...Uram add...
 | 
          
                  | 
  
       Túl a somogyi végeken, hol kezdődik a végtelen,
 csak kevés emberség terem,
 és barátból lesz idegen,
 de reménnyel telik lelkem,
 mert áll Vörsön a Betlehem,
 lassan készült, nem hirtelen.
 | 
          
                  | 
  
       ...s a tintanyalós itatós...
 |