Remény, te kitartó, kedves jóbarát,
Fényt mutatsz az éjben, számítok ma rád,

Mily aljas gazember, elárulja nemzetét,
trikolór helyett imádja szivárvány színét,
igen nagyon szép a tarka és színes világ,
millió kis kérész, mint hullótiszavirág.

De a Nemzet nagybetűsen egy népet jelent,
sosem a mindig mosdatott örök szerecsent,
sosem higgyünk nekik, a mindig tagadóknak,
de azoknak sem, az örökös jajgatóknak.

135 éves jubileumának tiszteletére

Angyal esett le a földre,
és azonnal szárnyát törte.
Hogy legyen, most, mit is tegyen,
fel az égbe hogyan menjen?

Csak ücsörgött, szárnya lógott,
fel az égbe, haza vágyott.
Arra járt egy, festő lányka,
megtalálta, megsajnálta.

Az iszap szagos, bűzt áraszt. Lecsapolni
fontos. Harangok kondulnak, s a nép
barázdálja a lápot. Szántva lesz sárrét.

Száz évet kellett várni, hogy Trianonról
szakadjon a szó. Maroknyi. népünk
nemzet összetartozás, törvénye értünk.

        Hűvös az éjszaka. A fagy szerelmes csókjaival hintette be a földet. Éppúgy, ahogy én becéztelek Kedves, még alig pár perce.

Elérkezett, mire vártunk,
mégis reszket mindkét lábunk.
Sok nagy doboz már hegyekben,
ráírva, mit beletettem.

Bútorok meg konyhagépek,
ezektől megválni vétek.
Kertem kedves virágai,
fáj a szívem mind itt hagyni.

Hányszor emelkedtek súlyos, kemény teher-hegyek,
Jelentéktelen, erőtlen porszem-létem felett,

Szikrázó gyémántgömb, teljes és egész,
Az idők kezdetén földi létbe lép,

Hol az igazi nyár, mely nyár volt,
az idei eddig tintafolt,
hideg van és csak esik, esik,
a fűtés is bekéredzkedik.

Hajam már őszbe fordult,
hátam rég meggörbült,
csónakomba víz csordult,
elejére felhő ült.

   Hol nem egyeznek,
   a szavak és a tettek,
   - félrevezettek.

   Vizet prédikál,
   de titokban bort iszik,
   - lelepleződik.

Szülőföldem Zala földje,
Itt lakom már Zala-völgybe`.
Hazajöttem.

Lelkem húrján rezgő nóta
Duruzsolta évek óta,
Ott a helyed!

Titokban arra vártam,
hogy egyszer megismerjelek,
oly kedvesen írtál hozzám,
verseim miként tetszenek.

Csendesen lépkedek,
s azon elmélkedek,
van-e még valami,
amit megtehetek?

Jól éltem életem?
Magamtól kérdezem,
utamon e kérdést
százszor is felteszem.

Lépteim számolom,
várom a válaszom,
miközben suttogom,
nem tudom, nem tudom.

A sötét felhők mélyén lakott az esőcsalád. Ide – oda utazgattak a végtelen ég tengerén, amerre fújta őket a szél.
Sokszor hetekre eltűntek, és senki sem tudta merre járnak. Ellenben olyan is előfordult, ha megérkeztek valahová, onnét nem akartak elmenni.
Csodás életük volt. A magasból mindent láthattak, ami a földön történt.

Ha véget ér egy álom,
túl a látóhatáron,
rúdját göncölt szekérnek,
átadom gyógyszerésznek.

Szekeret ők kormányozzák,
és az adott tabletták,
meddig lehet így élni,
addig míg tudsz röhögcsélni.

Kezeden lábadon bilincs,
szíved nyitja aranykilincs,
lesz kinek ráfáj a foga,
hogy a kilincset ellopja.