Halhatatlan zsarnok az örök felejtés,
elvtársi, úri főnökök együtt, külön,
rongyos haragom már nadrágomba tűröm,
áldott demencia, kínzó emlékezés.

Hasztalan indok, kérés, keserves kérvény,
végzettség, gyermekek és a népes család,
 most is látom a főnöki gőg arcát,
„ a munkahely nem szociális intézmény.”

Csak azt tudom, hogy nekem is volt,
volt valaha, egy drága jó édesanyám,
olykor örömmel mesélt, az érzéseiről,
de Ő már a mennyből figyel le rám.

Voltam gyermeke az első, ki gőgicsélt neki,
mesélte - sokat sírtam főleg szoptatás után,
tanácsot várt, amelyet meg is kapott ezután, 
majd kikötött velem, egy pécsi magán klinikán.

Fészket rak minden kicsi lyukba,
ott neveli fiókáit, eldugva titokba,
szürke kicsi veréb, cicának jó falat,
melyet szájába, morogva hordozhat.

De nem csak, a tyúkudvar vendége,
városi tereken, csipegethet kedvére,
ételmaradék morzsa is bőven akad,
emberhez szokott, ott van lábad alatt.

Gyűrte csavarta facsarta,
mint a rongyot mángorolta,
így csak jött a víz úgy ömlött,
csatornából is hömpölygött.

Ám a felhők nem adták alá,
jutott az árból mindenhová,
vihartól tépettek a szirmok,
veszni látszanak tavasz álmok.

/50.éves házassági évfordulóra: 1969.05.29./

Emlékszel  még?
Május volt, s nyíltak az orgonák
Margit szigeten rigó fütyülte dalát
Huncut napsugár ragyogott le ránk
A Duna csendesen andalgott tovább

Emlékszel  még?
Ültünk szótlanul egy padon
Csodáltuk az aranyhalakat a tavon
Átölelted vállam, s mondtad:
„-  Szeretlek nagyon!”

Megtartalak, mint fa a levelet
S akkor engedi el, ha itt az idő
Mint égbolt a gomolygó felhőt
S akkor hull le, ha esik az eső

Megtartalak, mint holdat az éjszaka
Akkor búcsúzik, ha jő a pirkadat hajnala
Mint virág a reggeli harmatcseppet
Az élteti, az ad neki életet

Még egy utolsó keringő!
Oly szép, oly felemelő
Egy utolsó tánc
Óvatosan lépj, jól vigyázz!

Száll a dallam repülünk!
Lelkünk zenéje jöjj velünk!
Látod könnyű, már repülünk
Utolsó keringő, volt szép életünk!

     Új nap virrad

Ha majd új nap virrad álmodásom után,
kitárom ablakom, majd ott állok némán,
elém ahogy tárul ez a csodás látvány,
ez a gyönyörű természeti mutatvány.

Látom ahogy a kerti kisajtó kinyílik,
mosolyogva jössz mögötted virág nyílik,
szemeimet dörzsölöm, ez csupán álmodás,
rajtam van még az átélt éjszakai varázs.

Az ember ültetett valaha titeket,
eresszétek mélyre gyökereiteket,
tápanyagot a föld, cserébe adja,
pázsitot alatta, az árnya takarja.

 Folytatom a naplómat, megírom, hogy mi történt mostanában velem.

Vigyázzál nagyon magadra,
ne felejtsd a megbeszélteket,
hogy mire majd újra érkezem,
elmeséled nekem a történteket.

Görcsölget a gyomoridegem,
bár tőlem a nyomor idegen…

Anno Cs.T.

Ott lent a parton hol öleltelek,
egymásba fonódtak tekintetek,
de mintha csak egy-egy felhő volnál,
fúvószéllel egyre tovább álltál.

Emlék maradtál mint hintett morzsa,
éhes galamboknak maradt porba,
nádas rezdült, röppent nádi rigó,
csónak is árva oly csendes a tó.

Ilyenkor nyílnak az orgonák,
zöld ruhába bújnak a fák.
Gólyák - fecskék visszajöttek,
Anyák napján köszöntelek Téged.

Szíved alatt hordoztál,
rám reszketve vigyáztál.

Édesanyám - gyermekedből
lassan férfi lett,
egy leendő édesanyával
most itt áll előtted.

Élni akarok még egy kicsit élni,
hogy a sok rosszat jóvá tudjam tenni,
aki nekem ártott tudjam feledni,
főleg megtanuljak újra nevetni.

Ó még egy kicsit úgy boldogan kacagni,
hatalmas hahotával hídon átfutni,
vadvirágos réteken jót heverészni,
"Messzilátó Csárdában" finomat enni.

Utazásaink a hegyről Európa

Ébresztő!

Ébresztő, ébresztő!
Fakopács kopogtat
Ébresztő hétalvó
Hasadra süt a nap

Ébresztő, késő van!
Útra kell kelni
Sárga rigó fütyüli
Ideje felébredni

Ébresztő,ébresztő
Szellő fújdogálja
Ünnep nap van ma
Mindenki kitalálja

Hétköznapi ballada Édesanyámhoz