/Kitelepítések: 1946-47.04.12./

Kicsi voltam,s nem értettem
Mi ez a sírás, rívás, felvonulás
Mindenki csomagot cipelt,
S hullatta könny záporát
Tehervonatok zsúfolva emberrel
Gyermek visítás még itt hallik fülemben!

Nem érthettek meg ti engem,
nem jártatok még a túlsó parton,
nem hordtátok véres ingem –
húzzátok fel, türelemmel tartom.

Nekem még most is te vagy a legszebb,
Hiába gyűrt ráncokat arcodra az idő keze,
Hiába festette itt-ott tincseidet deresre,
Nekem Te csillag vagy az éj sötétjébe.

Feszültségemben, te vagy a nyugalom,
Fájdalmamban, te vagy a támaszom,
Te vagy a fényem, ha fohászkodom,
Te vagy a szivárvány az égboltomon.

Anyukám éppen elszenderedett,
a megszokott, piros foteljében.
Melléülök, elnézem csendben,
megsimogatom megfáradt kezét.

Oly jó itt mellette, hallgat a csend.
A lélek annál beszédesebb ...
Emlékfoszlányok sora vetül elém,
móka, kacagás, könny és nevetés.

Anyám, édesanyám mosolyogj ma rám,
úgy, mint régen, kicsi gyermekkoromban,
hogy régi, kisded, játszi boldogságomat,
egy röpke percre visszaálmodhassam.
 
Régen volt nagyon, még sűrű barna hajad,
nem koronázta be a derűs, ezüstös alkonyat,
Szép voltál és mosolygósan üde, fiatal,
- én felnéztem rád és imádtalak.
 

Engem már biztos tűz éget,
minek kérnék segítséget:
a véget várom, a véget.

575575

Egy asztallapon visszaverődött
a szomszéd szoba nyitott ajtaján át,
arcod mosolya, ahogy néztelek én.

Készülődtél S én csak annyit láttam,
amit engedtél. Képzelt meztelenség
bennem ordibált, látni akarlak még!

Hátráltam, hogy ne lássál meg s lábam
megbotlott. Egy pohár víz börtönéből
kiömlött az asztalon s vizes lett minden.

Ha felhő lennék magas kék égen
Szállnék repülnék, szabadon ,szépen
Bárányfelhőként a nap rám ragyogna
Úsznék a kék égen rátok mosolyogva

Ha eső felhő lennék, sűrű cseppekben esnék
Isten áldása lennék
Minden vetést virágot jól megöntöznék
Ha rossz kedvem volna, sötét felhő lennék
Rossz felhő társaimmal össze zörrennék

Eresz alatt fecske fészkel,
fényt röptet egy kis bogár,
szembe néz a szél az éggel

Látszólag rend van és nyugalom
kockaházakban, vonalutakon:
kiközösítve az őrület
és száműzetésben az unalom.

Mikor az illat formát ölt,
szirmok borítják a tájat

   -tizedik ének-

Átugortam pár évet, majd egy évtizedet,
megénekeltem sokszor legény éveimet,
égetett tűz, álltam fagyba taszítottak sárba,
megaláztak sok helyen, csúfoltak iskolába.

Most olvastam. Elborzadtam, pedig minden sorát tudom magamtól is. Különös Húsvét előtt állunk. Akit érdekel a sötét jövő, gyújtson gyertyát - úgy olvassa: Húsvét előtt a világ… A magyar egyházak felszámolása Romániában, vatikáni segédlettel

Pipacsokkal táncoló
tündérek völgyében
szivárványszínű minden
rét

Szonett

Már fénnyel írok, mit a Naptól kaptam,
felhőkben lapozok, ha szélvész támad,
fogytán vagyok az égi vegytintának
sugárözönben, mégis megkopottan.

Olykor frissen, máskor lassan, fáradtan,
mint a lángok tépte berki madarak
a ködökből szövöm trillás jajomat,
a káosztól megóvva, védve magam.

- Azt mondták

"Proletár " költő vagy
Annak tituláltak
Skatulyába zártak
Csak úgy magyaráztak

8-9.nap.Rakonczay Expedició-
A CÉL..Felsőszölnök./össz.:681.km./
Magyarország legnyugatibb községe.

8. nap.

Nemesapátin át indulunk 
Már egyre rövidül utunk
S még egy utolsó nekifutás
Egy utolsó megmérettetés
Nincs a cél előtt megállás

               -hetedik ének-

Emlékeim ködéből, előúszik a régi kép,
Anyám Apám fiatal, és minden olyan szép,
régi mozi mögött a kukoricás szőlő a rét,
nem csak unokáimnak folytatom e mesét.