Az OMSZ (Országos Mentőszolgálat) Nagypénteken közleményt adott ki, miszerint megemelt létszámmal és mentőautóval állnak rendelkezésre a húsvéti nyulak tojásszaporulatának várható megemelkedésére tekintettel.

Különösen a farfekvéses tojások szoktak kellemetlenséget okozni az amúgy elevenszülő állatoknál.

Arról nem szólt a hír, hogy a baknyulak tojásaival mi a helyzet...

két kezemben fogom locsolóm
tojások lesnek a fűcsomón
s ha megengeded
elbújok veled
ha öntözőmre vágysz oly mohón 

Quasimodo üzent. Azt írta, hogy ő még ott rejtőzik fent a harangjai közelében étlen-szomjan. 
Azt állítja üzenetében, hogy a tűzvész idején bömböltek a harangok - bár ő szinte teljesen süket, mégis jól hallotta. Érdekesnek tartja, hogy a hírekben erről nem tettek említést.

Igazi gyászlepel borult vérző szívekre,
gyógyírt sem leltünk lángokba hulló könnyekre,
harangok is némák, oly pokoli tűz tombol,
ember már nem épít folyamatosan rombol.

            (együtt)    
Felderengett húsvét napja –
útra kelt egy fiú, s apja.
Kicsi lányok, szép asszonyok,
minket méltón fogadjatok!

/Notre Dame /

Virágvasárnap múlt,s ti nem figyeltetek
Áldozati bárányt pusztított tüzetek
Áldozati bárány a Notre Dame
Kegyetlen áldozat lábainknál
Sírhatunk romba dőlt falainál

Lángnyelvek törtek az égre
Az embereknek fájdalomtól szorult a szíve
Mit tettetek, ti többi hamis lelkek?
Hatalmas alkotásnak sem adtatok kegyelmet!

A vörösiszap katasztrófáról reálisan

A felhők rejtekében
Ég-tiszta tavak.
Csobbanó kékben kelnek
a napsugarak.
Madarak röptét festi
a szél a tájra.

Fényekre bontom a tájat,
hó csillan minden ágon,
zúzmarás szél bóbiskol,
az Ég szalad át a határon.

Játszik a fácán,
látszik a táncán –
peckes a lépte,
dürrög az égre.

                     most                    
mikor
a láng is
könnyezik, a
harangok némák.
mennek harangok,
és könnyeznek
a lángok,
mikor?
most!

írta-Varga István-Barcs-2019.04.16.

/Erdős László öcsém emlékére/

Zokog a lelkem
Édes, drága, jó testvérem
Ma lenne születésed napja
De érted hull könnyem zápora

Mert nem feledlek soha
Mindig téged várlak
Nyílik talán az ajtónk
S karjaimba zárlak

De elmentél hosszú útra
Honnan nincs megtérés soha
Magaddal vitted a szeretetet
Mögötted nagy űrt hagyva

Jézus Jeruzsálemben töltötte az éjszakát.
Finom pálmabort kortyolt.
Csacsija friss szénát eszegetett.
Pilátus rosszul aludt - keresztkérdéseken törte a fejét.
Heródes ácsokkal tárgyalt...
A Koponyák hegyén bűzös szél kavargott...

Zokogva rügyeznek bennem az ünnepek,
és a beteg televény már bolondgombát
hasztalan is terem, többé nem lehetek
a rossz álom túsza, szállnak a spórák.

Már örökre húsvét gyermeke maradok
a nagyszombati csodát, remélve, várva,
mielőtt még elnyelnek a mérges habok,
kapaszkodok az isteni szalmaszálba.

Megint itt vagyunk... és megint
ülünk egy szűk kórházi ágyon,
s míg az élet egyet legyint,
életed múlik egy hajszálon.

Álmomban láttalak,
Emlékeim között,
Homályos képeket,
A csendes perceket.

Halovány orcádat,
Törékeny testedet,
Terhek súlya alatt,
Megroppant térdedet.

Jöttél velem szemben,
Rég áhított szempár,
Elmerultem benne,
A múlt köszöntött rám.

Szeretlek Anyácskám!