Édesanyám festek neked,
hogy legyen mindig jó kedved,
ecset helyett csak ceruzát,
így írom "szeretlek" szavát. 

Tétovázó mozdulattal,
sok édes szép gondolattal,
amit festek eres fára,
gondod legyen fiókádra.

Amíg bírod életedet,
öleld addig gyermekedet,
vissza adni sosem tudja,
esetleg majd tovább adja.

Az elnök ma frissen ébredt, arcán
különös izgalom remegett.
Kihörpintette kávéját, aztán
megölelte nejét, s a gyereket.
„Ma jó napom lesz: ratifikálok” –
szólt – „a béke mindenek fölött!”
„Becsukott szemmel gondolok rátok,
ha döntést hozni kényszerülök.”

Anyám testedből 
szakadt ki életem, ezt 
sosem feledem.
A Csillagokba 
látlak, földi utamon 
te vagy emlékem.
Anya mi benned 
a szenvedés, nálam az 
mindig bánat volt.
Anyukám eltelt 
életemben, te voltál 
szépséges a múlt.
Ez a szó Anya 
egy életet takar, több 
mint világ kincse.
Édesanyám az 

Eötvös Józseftől

A megfagyott gyermek.

Ily késő éjszaka ki jár
Ott kinn a temetőn?
Az óra már éjfélt ütött,
A föld már néma lőn.

Jártamban, keltemben
csámborgok a kertemben,
málnabokor utamba áll,
nő a fű, mint földi szakáll:
le kellene borotválni –
de jó lenne veled hálni…

2019.05.01. Cs.T.

Aztán ki folytatja napkeltétől napnyugtáig

Kipattant a május ezernyi zsongása,
Tavaszunknak virágos szép boldogsága,
Vadgesztenye fákon virágos kis fácskák,
Gyöngyvirágból kitűzők illatos rózsák.

Szerelem havában csacsogó patakok,
szellőknek szárnyán küldött madár dallamok,
szeretlek május a megújult csodákkal,
turbékoló gerlékkel sok-sok virággal.

Május elseje van, ragyog a napsugara
Hív a dobszó, cintányér találkozóra
Ide hallik a vidám zene szó
Reggel korán, ébresztő, harsogó
Visszhangozza a Báger vize
Itt van május ünnepe

Más ez a május, nekem emlék osztó
Gyermekeknek vidám ünnep kacagó
Száll a hinta körbe, körbe
Színes luftballon fel az égbe

                 Csontváryra

A bűntudat az égre csap,
s tövében, mint hajdan-volt nagyok
egy esős éji lepel alatt
egy más világba átillanok.

     Barátném arról panaszkodott a minap, hogy hosszú évek óta senkitől sem kap ajándékot.
Elmerengve ült velem szemben, a múltban kutatva, keresve, hátha kihagy az emlékezete, s mégis volt valami csekélyke, elfeledett, apró csecse-becse.

        Ködbe burkolózott a márciusi reggel. Ez a nap is úgy indult, mint a többi, s mégis keserű érzés kúszott a torkomba.
Valami megmagyarázhatatlan rossz érzés, nem szabadulhattam tőle, tanyát vert bennem.

575575
Csak ámulok és bámulok, oly csodásak
viráglábaid, ahogy felkúszott
kelyhével. Pattanó rügy, bizakodása,

rács birodalom, kinyílt sok virág éke.
Alatta a fű, bársonyos pázsit.
Ott vándorol egy tücsök. Hallgasd a zenét.

A békesség a világban
egyszer meghonolna,
háborúknak vámszedője
föld alá vonulna,
sírja fölött szeretetből
tündérrózsa nyílna –
nem lenne a magyar többé
világ véradója.

2019.04.28. Cs.T.

Én-vers harminc sorban
Mezei István

Amíg érzem ezt a májusi vágyat,
mint hívnak, húznak selymükbe az ágyak
nőt ölelni, sejthez sejtet adni,
addig nem fogom gyáván feladni.

Hol volt, hol nem volt egy kicsike tó partján a sűrű nádasok között élt egy béka. Állítólag olyan szépen tudott énekelni, hogy mindenki megcsodálta.

A közeli faluban élő emberek, nyári estéken, kiültek a házuk elé a kispadra, és ott hallgatták a csodás dalokat.

(Kép forrása: ingyenes, internet)