/II. Béke menet/

Elindulunk megint összefogva
Együtt könnyebb megmutatva
Elindulunk kéz a kézben
Magyar hősökre így emlékezve

Lengjen hát a magyar zászló!
Március 15. emlék osztó
Mutassuk meg, mi békére vágyunk!
A múlt hősei előtt is fejet hajtunk

Háromszínű rózsa, ez volt a neve
kezdetben a nemzeti kokárdánknak.
De tudod-e, hogy született eleve?
Nos, járjunk hát utána e talánynak.

Ködöt ettem nagy kanállal,

fényt ittam rá hat pohárral:

Angyalszárnyakról szólnék megint,
akkor is ilyen volt a tél, tudod e kislány,
nyakamba kaptam, egy hógolyót tőled,
de az ma már nekem is, rejtély és talány.

                          Egy választásra

Magyarország Isten erdejében
ezer éve kapitális nagyvad,
koronája aranyagancs.
Orvvadászok vágya sose lankad:
kell apránként akár, vagy egészben –
hordáiknak örök parancs.

Mintha csak látnám, ma is emlékezem:
1848 március tizenöt, egy kép előttem.
Élen Petőfi, Jókai, ifjak csapata halad.
A Pilvaxból léptek ki, havas eső szakad.

Komolyan lépnek, arcukba vág a szél;
Ők haladnak együtt, a nemes cél felé.
Hol elhaladnak, kinyílnak mind az ablakok;
A zord időben, mosoly fakad az arcokon.

Kettétört avas dió az elmém –
egy nagy, fekete madár törte szét,
amnéziát szív a semmi mellén,
s húzza le magához a törpeség.

Aludnék kicsit, az jó bolt:
aludni klassz, üde hóbort.

Nem ártok vele meg másnak,
csak leljen rám majd a másnap.

Kacag a fillér, gurul a forint
A vén Európa beteg már megint
Halmokban dobált lakáskulcsok
Zsebeiket tömik a bankok
Mi lesz veled Te szorgos nép,
Nem lesz otthonod, házad
Hova lehajtod árva fejed
Hideg és a nincs kopog az ablakon
Dolgoztál, de másé kis vagyonod
Földönfutóvá lettél, hisz nagy a világ!
De ez a világ nem a hazád !

Drága tavasz, már féve várok rád,
egy kicsit túl sok ez. Nem? Tulajdonképp mit képzelsz magadról? Ki vagy te?

Keserédes titkok őre maradtam
egyedül, rájuk aranyló ködöket
bocsátok, az Úr teremt, ember temet,
a csonthalom ropog mélyben alattam.

Kedves Zoltánok, ti vagytok a mai nap krémjei, de ne várjatok nagy hűhós köszöntőt. Mű hó sem kell, van igazi. Legyen elég, hogy gondoltam rátok

/03.08./
Korán kelt fel a nap
tüzes fényével
Minden nőt köszönt
sugara özönével
Virágot kaptam
nem is egy szálat
Nőnap van ma
hála, öröm napja
Minden minket köszön
szellő is ezt súgja.

Márciusi virág esős,
Áldás hulljon rátok,
Remény legyen szívetekben,
Csodásak legyenek az álmok.
Ide ér már a tavasz,
Ugye nem sokat késik,
Szeretet ölelje lelketeket,

Köszöntelek drága gyermek
Szívem  legkisebb virágszál
Köszöntöm az édesanyád
Ki ajándékot hozott a világra

Köszöntelek kis unokám
Jöttödet mindenki  szeretettel várta
Köszöntöm az édesanyád
Ki ismét boldogságot hozott e házba

Jégcsapot nyalogat egy szellőifjonc,
tág hómezőn legelésznek a társak.
Üde, langyos leheletükkel virgonc
szirének felhőt gyűrve kacarásznak.

Azért a víz az úr...