Van egy hold földem a Földön.

Ez hány föld holdnak felel meg a Holdon?

...még egyszer utoljára látnom kellett őt...
Nem tudtam és nem is akartam elmenni szó nélkül, mindenféle búcsú nélkül.
Hátra néztem és Ő ott állt a nővérével.
Találkozott a tekintetünk - utoljára - és én lassan elmosolyodtam...
Ez volt a legkevesebb és a legtöbb amit akkor és ott tehettem...

Mondd mit tennél a helyemben -

nekem GPS van a fejemben???

   Nem titok, más is megteszi: rendszeresen teszek fel verset a poet.hu-ra is. Legutóbb a "Templomban" c. versemet tettem fel, ami gyakorlatilag most már biztosan nem lesz ott olvasható, mert hosszú várakoztatást követően a "Figyelő" kiírta: a főmoderátor bírálja el a versemet.

575575

Gondolj rám, mikor legjobban szeretkeznél.
Mikor zongorán játszana kezed.
Mikor a kívánalom beteljesedne,

Nem lehet tisztességes ember,
ki a versírást abbahagyja.

Adj helyet ha nem is kérek,
legalább lelkedbe tekintsek,
hogy az varázslatos szemek,
miért olyan kihívóan néznek.

/Kiss Irmának- Szívecskének./

Nézd, ragyog a nyár
Neked dalol a madár
Millió virág illata téged köszönt
Vadgalamb lombok közt költ
Minden madár neked turbékol, énekel
Nézd szép az élet, szép a lét
Ne add fel a reményt!

Percéhes
Mercédesz
előzött –
legyőzött.
Opelem
ott velem
szégyenült…
Lényeg ült
agyamra:
ha csalfa
a verseny,
ám legyen –
lám hegyen
a versem!

Egyszer a bolha elhatározta, hogy részt vesz egy ugróversenyen. Körbejárta az erdőt, nézelődött a közeli mezőn is, de sehol nem rendeztek ilyen sporteseményt. Így kénytelen volt a városba menni. Szerencséjére itt éppen távol és magasugró versenyt tartottak

(Kép forrása ingyenes: https://pixabay.com/hu/bolha-bug-435249/ )

575575
Nincs szám, olyan nagy, mely kimondva szépséged
tagadásában hazudná a szél
fújta hold csillagtáncát, táncolsz? Szabad vagy?

Halk lépteid elárulja, merre vagy.
Hiába takar test, kéz, tapintat,
szavak simogatása keres és kutat.

Oly ragaszkodón szeretett
Fiam mellette szárnyakat eresztett
De 22 évesen lelke feljebb emelkedett
Fiam ezután magába temetkezett.

Lakhelyén egyszerű csöpp házak
Mégis jólelkű és kedves emberek
De így is mindent elveszíthetnek
Ó, miért e borzasztó hanttömeg?

A mai nappal itt a Magyarerőn megvilágosodott előttem minden.

Ezek szerint nem ismertem magam jól, sőt talán teljes tévedésben éltem a magam tulajdonságait illetően. Köszönöm, hogy voltak, akik ráébresztettek a téves önismeretemre.

Mától emelt fővel járok,
mint a hétköznapi sztárok,
akik csak teszik a dolguk,
ahogyan örök a holdút,
az óceán hullámkedve –
vasárnapra, vagy épp keddre.

Gyönyörében fuldoklik a nyár,
Ferde száján csorog az ökörnyál,
Learatva az összes hektár,
Porzik már a felszántott határ,
Az ősz édes gyümölcsöt kínál,
Almával tele minden kosár,
A szőlőről csorog édes nektár,
Mézétől terhes a sok kaptár,
Telt magtáron kattan a vaszár,
Idén sem rosszabb a tavalyinál.

Isten segítségével:újra otthon

“ Ő pedig amikor ezt meghallotta, így szólt:
  Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra,
  hanem a betegeknek. “ Máté ev.9,12.